Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 9. szám - Bándy Endre: A bibliáról
250 Jákób kútjánál találkozott, azt mondta neki: „Ami atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, hol Istent imádni keil.“ E szavakban kifejezésre jut az ó-szövetségi népnék azon a pogány népekéhez hasonló hite, hogy az Istent csak egy bizonyos helyen lehet imádni, mert ha máshonnan küldjük feléje fohászunkat, azt meg nem hallja. Jézus a hozzá intézett kérdésre így felel. „Asszony ! hidd el nékem, hogy eljö az óra, és az most van, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát, hanem az igaz imádók őt lélekben és igazságban imádják.“ Jézus e szavaiban tudtára adta annak a samáriai nőnek nemcsak azt, hogy ezután az istenimádásnak egyes megjelölt és kizárólagosság jogával felruházott helyei nem lesznek, és hogy az Istent, aki mint szellem mindenütt jelen van, bárhol is lehet imádni, hanem kinyilatkoztatá azt is, hogy Istent nem tulkok és borjuk áldozatul adásával lehet imádni, hanem Istenhez őszintén ragaszkodó szív buzgó fohászával kell imádni. Lássuk még a két szövetség közt levő különbséget azon kérdésre nézve, mely a vallásos emberre nézve a legfontosabb: az üdv elsajátításának kérdésére nézve. Mert az a kérdés, melyet a gazdag ifjú, majd a törvénytudó intézett Jézúshoz: „mit cselekedjem, hogy az örök életei elnyerhessem ?“ Ádám óta nem egy-két embert foglalkoztatott. Hogyan oldotta meg az ó-szövetség az üdv elsajátításának kérdését? A kiegyenlítés elve által. Ha vétkezett Izrael fia, meghozta a maga áldozatát az Úrnak oltárán, egy tulkot, egy kost avagy bárányt, amint azt elkövetett bűne s vagyoni viszonyai hozták magukkal. S egyszer egy évben a nagy engesztelödési ünnepen a főpap hozott áldozatot az egész zsidó nép bűneiért, amikor a leölt ökörnek vérével bement a szentek szentélyébe, az áldozatot bemutatta Jehovának s kihozta onnan a nép számára bűneinek bocsánatát. Az új-szövetség szerint is áldozat szerzi meg nekünk a bünbo- csánatot, még pedig a Megváltónak a Golgothán hozott áldozata. Oh.de minő nagy különbség van e két áldozat között! Ott egy bűnös ember járt közbe Istennél népének bünbocsánataért, kinek előbb külön kellett a saját bűneiért áldoznia; itt az hozta meg az áldozatot, aki maga is keresztül ment az egeken aki bűnt nem cselekedett és álnokság az ő szájában nem találtatott. Ott egy tulkot, egy lelketlen áldozatot mutattak be áldozatúl az Istennek; itt az Isten egyszülött fia, aki érettünk szolgai formát vett magára, önnönmagát adta Istennek kedves áldozatul. Ott csak egy nemzet fiai részére szerzett az áldozat bűnbocsánatot; itt az egész emberiség számára hozta meg az Isten kiengesztelődésé- nek olajágát. Ott az áldozatnak érvénye csak egy évig tartott s minden esztendőben meg kellett azt ismételni: itt az örök időkre érvényes áldozat mutattatott be Istennek, megismételni soha nem kell, melyet megismételni ezen áldozat kisebbítése nélkül nem lehet. Ez a tökéletes új-szövetségi állapot képezi alapját a mi megiga
