Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 7-8. szám - Egyesületi élet
22 a Ő törli le könnyeinket, Gyógyítgatja sebeinket, Vigasztaló szép beszéddel S biztatgató reménységgel, Mint a friss harmat hullása: Termő lesz a szív újulása S imádságban illatozik. Az öröklét Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Hullj bár testünk a mély sírba, Nevünk Istennél fölrva. Ha Jézussal élünk, halunk, Mint Ő, mi is feltámadunk! Hogyha innen elköltözünk, Örök dicsőségbe öltözünk. Dicsőség legyen Istennek! _____Igyesttleti él e t. A győri egyházmegyei ev. tanító-egyesület közgyűlése. — 1904. junius 15. — Megtörtént az első lépés saját lábunkon Téthen 1 És váljon kimerné állítani, hogy nem sikerült ? Még az irigység sem! 33 éve, hogy működő tagja vagyok e testületnek, s ez idő alatt voltak évek, melyeken szintén önállóan kormányoztuk magunkat, azonban a nagyobb részben lelkész elnöklete alatt, A mostani gyűlésünk alkalmával lelki szemeimmel visszatekintettem a múltba és párhuzamot vontam a mostani tanítóság és a 33 év előtti között. — S váljon minő eredményre jutottam lelkemben ? Nem egyébre, mint arra, hogy dacára annak, miszerint akkor is öntudatában volt már a tanítóság nagyobb része fontos hivatásának, és tudta is dolgait irányítani tehetségéhez mérten, de meg kell vallanom, hogy a mai kor színvonalára, való emelkedettségtől még vajmi távol volt. Jól tudta ezt kerületi főhatóságunk s épen ezért rendelte el alapszabályilag a lelkész elnökséget, melynek vezetése
