Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 3. szám - Iván bácsi üzenetei
93 trial emlékszik arra, hogy örömei mulandók valának s aggódva retteg attól, hogy átélt szenvedései visszatérhetnek. Az embertől magától függ tehát, hogy reá’nézve az élet öröm virágokkal, vagy pedig szomorú fűz gallyaival ékesitve jelenjék meg. Jól mondja Tompa: Menynyit szenved, milyen boldog, magán áll az emberen: ég, föld vidúl s bús a nárcisz, míg a füge a sziklán is édes gyümölcsöt terem. Nyírségi. Azoknak a gyermekeknek féktelensége, szilajsága, fegyel- metlensége semmi egyébre, mint arra utal, hogy szülei a nevelésre kevés gondot fordítottak. Nagyon helytelenül fogja fel a nevelés mivoltát aki azt hiszi, hogy a gyermeket csak büntetni kell tudni s ezzel már minden követelménynek elég van téve. Az nevelés az ember egész lelkét foglalkoztatja: a gondolkodást, a szeretetet, az előrelátást, szigorúságot, körültekintést és igényei abban az elvben csúcsosodnak ki, miszerint; első a gyermek. A gyermeknevelés folyamán felmerülő érdekek előtt minden más egyéb érdekeknek, milyenek a pénzszerzésnek, kényelemnek, hiúságnak, nagyra törekvésnek stb. érdekei háttérbe kell szorulniok. Ezen elv ellen vétünk igen sokszor, midőn azt hisszük, hogy ha néha-néha, mikor épen reáérünk, szigorúan megbüntetjük a gyermeket, vagy mikor alkalom nyílik, bemutatjuk vendégeinknek, mily szép ruhája van, hogyan tud énekelni, verset mondani, ezzel teljesen eleget tettünk a nevelés kötelességének s nyugodt lélekkel mehetünk pénzt vagy élvezeteket hajhászni. A nevelőnek szakadatlan figyelemmel kell kisérnie a gyermeket reggeltől-estig mindennemű foglalkozása közben, együtt, közösen kell vele élnie. Nemcsak azért, mivel ezt követeli a gondosság, hanem mivel a nevelő csak ezen tartós, meg nem szakított figyelem mellett tudja bele élni magát a gyermek gondolkodásába, így tudja tapintatosan megkülönböztetni azokat az életnyilvánulásokat, melyek a gyermeknek vele született s leikétől el nem választható tulajdonaiból származnak, azoktól a beszédektől és cselekedetektől, melyek jó vagy rósz indulat szüleményei lévén erkölcsi beszámítás alá esnek. A mely apa kevés vagy úgy szólván semmi időt sem tölt el otthon, gyermekei társaságában, annak alig lesznek jó gyermekei, ha csak az anya az ő szeretete mellett az apai szigort, következetességet és körültekintést is pótolni nem tudja. A mi bizony nagyon, de nagyon ritka eset,. A hol pedig az anya is kenyérkeresetben fárad, hivatalba, egyletekbe, társas körökbe jár a helyett, hogy házi kötelességeit, természetszerű hivatását teljesítenél ott a gyermekek fejlődése ép olyan kétséges, mint ha azok minden nevelést nélkülözve egészen vadonban nőnének föl. — Mikor aztán félreismerhetlenül kitetszik, hogy gyermekeink roszul vannak nevelve, akkor keressük az okát a dajkában, a gyermekpajtásokban, idegenek beavatkozásában, betegségben, éghajlatban talán még a csillagok járásában is, de kevélységünk oda nem alázza meg magát, hogy csak gondolnánk is a legközelebb fekvő okra: saját gondatlanságunkra és önzésünkre, mely a gyermek érdekében áldozatot hozni, a pénzszerzésről, élvezetekről, kényelemről annak idején lemondani nem tudott.
