Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 2. szám - Iván bácsi üzenetei
62 ki azt, hogy a német Írás és olvasás ezután is ne taníttassák iskoláinkban, csak a tannyelv legyen tisztán magyar. Ezen czél elérésére pedig — mint fent kifejtéin — jelen soraimban ismeretetett füzetke is nagy szolgálatot tehet, ezért ismételten a legmelegebben ajánlom kedves kartársaim becses figyelmébe•*) Paks. H. H. Iván bácsi üzenetei. N. P. Mocsolád. Az életben előforduló bajok, kellemetlenségek és visszásságok oka rendesen sokkal mélyebben fekszik, hogy sem azokon pusztán objectiv intézkedéssekkel segíteni lehetne. Ha például tanítványunkat az által akarjuk a figyelmetlenségről leszoktatni, hogy folyton és folyton szemmel tartva viselkedését, minduntalan intjük a figyelmezésre, alig érünk czélt. Mert a figyelmetlenség úgy is rendesen az idegek szerfölötti érzékenységének a következménye, minélfogva a gyermek minden jelenség iránt túlságosan fogékony s így egy tárgyra huzamosan lekötni lelkét nem képes. A gyakori figyelmeztetés nem hogy nyúgodtabbá, sőt ellenkezőleg még ingerlékenyebbé fejleszti a gyermek idegeit. Vagy a szenvedélyes borivót aligha tudjuk visszatéríteni az iszákosság meredek útjáról, ha bezárjuk előtte a korcsma ajtaját. Az erőszakosan elfojtott kívánság vagy keres más alkalmat szenvedélyének kielégítésére, vagy önmagára s gazdájára fordul vissza mérges agyarával s azt kínozza s marja nem ritkán halálos sebeket ejtvén rajta. A korcshajtások, ide értve általában minden létnyilatkozatot, a mi nincs az embernek hasznára, a mi nem szabályszerű, nem kellemes, többnyire összeforródnak a lét egyéb föltételeivel, mint a hogy az élősdi növény szívó ajkai bele tapadnak a fa életnedvébe s nem lehet azokat a fa sérelme nélkül erőszakosan kitépni. A gyökerén kell megtámadni azt a ferdeséget, visszásságot, a forrását kell elfojtani s a bajnak, betegségnek jelenségei önként megszűnnek. A tanító és a hívek közti viszony lanyhaságának vagy ami még sajnosabb; érdességének is sokkal mélyebben fekvő okai vannak, hogy sem némi külső objectiv intézkedések azt melegebbé, vonzalom- teljesebbé változtathatnák. — On azt véli, hogy az állami tanítóknak abban a tekintetben is jobb dolguk van; mivel ők nem közvetlen a szülőktől, hanem az állampénztárból kapják a fizetésüket. Azt ajánlja tehát, hogy az egyház is úgy intézkedjék, minélfogva hivatalnokait ne a hívek közvetlenül, hanem vagy az esperességi, vagy épen az egyházkerületi pénztár fizesse. Nem szólok ezen javaslat administrationalis oldaláról. Valószínű, hogy ez az intézkedés költségesebb volna, de ha *) Szívesen közöltük e dolgozatot, mely egyházi énekügyünkkel oly nagy érdeklődéssel foglalkozik. Óhajtandó hogy ez ügy tanítóértekezleteinknek is állandó tárgya legyen. Lapunk mindig készséggel tért nyit idevágó érdemleges közleményeknek. Szerk.
