Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 1. szám - Kintzler Árpád: A babona és az iskola
3 két úgy állítják az apróság elé, mint valóban megtörténteket, vagy mintha maguk élték volna át, miáltal persze még jobban hat a szegény gyermekre, ki félelmében aztán még sötét szobába sem mer menni, mert mindenütt és mindenben a hallott mesék rémalakjait és rémképeit látja. Ez az, a mi előkészíti a talajt, mely aztán — mint a föld hosszú szárazság után az esőt, mohón magába szivja és fejleszti a babonát és félelmet; pedig semmisem ártalmasabb a gyermek képzelő tehetségére, semmisem okoz gyakrabban idegességet, mint a babonás, ijesztős boszorkánymesék, mondja Charcot. Azért a gyermekeket lehetőleg meg kell óvni a babonás, ijesztős históriáktól, s ha ez néha mégis lehetetlen volna, célszerű őket rögtön felvilágosítani, mennyi igaz van az ilyenekben. Sokszor nehéz feladat vár az iskolára, hogy a szülői házban elvetett magot kiirtsa, pedig eme feladat oroszlánrésze mégis csak az iskolára esik, mert annak állanak leginkább rendelkezésére az eszközök, melyek segítségével a babonába és kísértetekbe vetett hit megingatható és lassanként talán ki is irtható. Mert mi a babonának a legbiztosabb ellenszere ? A hit és a tudás. Az Isten jóságába és kegyelmébe vetett mély, igaz és megingathatatlan hit képes a gyermek szivéből a babonát kiirtani. Mert gondolható-e, hogy az a jóságos Isten, ki még a legkisebb virágról, a legparányibb állatról is gondoskodik, és annak életét és fejlődését sem bízza az önkényre és véletlenre, feltehető e, hogy az a hatalmas Isten az ő legkedvesebb teremtményének, — mert bizonyosan csak szeretetből ruházta fel az embert a legkiválóbb tulajdonságokkal és tette a természet koronájává, — ügyét és életét a véletlen szeszélyeire bízva végrehajtaná a gonosz szellemek akaratját ? Bizony, ki a babonában hisz, az nem hihet Istenben. Azért, ha a gyermek lelkét úgy irányítjuk, hogy feltétlenül higyjen Istenben s minden bizodalmát és reményét őbelé helyezze, meginog a babonába vetett hite is. De nem elég a hit, a tudás iskell hozzá,azért a hitélet fejlesztése mellett fejleszszük a gyermek eszét is, hogy minden dolognak a mélyébe akarjon és tudjon is hatolni. Nyissuk ki szemét, fejleszszük eszét, neveljünk belőle tisztán látó, eszes, okos embereket, hisz népünk különben oly egészséges gondolkozásu. Szoktassuk már a gyermeket rá, hogy mindennek az okát keresse, hogy később minden természettfölöttinek látszó esemény magvát, indító okát is kutassa; és ha akarja biztosan megfogja azt találni; és ha megtalálta, vége a babonának is; mert az leginkább abban áll, hogy az ember természetes dolgokat bizonyos titokzatos — de a gondolkozó ész előtt mindig megtalálható és megmagyarázható ok miatt természetfölöttieknek gondol, és fél tőlük, mert felsőbb hatalmat tulajdonít nekik. Világosítsuk meg az- ifjúság értelmét, a mi leginkább a természettudományi tárgyaknál lehetséges, s ezek vannak leginkább is hivatva a babona eloszlatására. Mert mért fél a nép valamitől? Mért fűz hozzá babonát? Mert nem érti meg, mert nem