Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 12. szám - Egyesületi tudósítás
373 koronája, váljon hová legyünk hát ?“ Némi viszonzásul a velünk tett sok-sok áldozatért megválasztottuk örökös diszelnökünknek. Első fájdalmas érzésünk sajgása még meg sem szűnt már is a második seb kezdett vérezni és fájni e nem várt csalódás miatt, a midőn szeretett egyházi elnökünk Pálmay Lajos győri lelkész ajakéról hallottuk elhangzani a leghatározottabb alakban az igét, mely szerint ő is megválik eddigi állásától s bármely általános bizalom nyilvánulás mellett sem hajlandó tovább elnökösködni. — Hiába mutattuk meg iránta szerete- tünket és vonzalmunkat a kétszeri általános lelkesedés szülte megvá. lasztás által — ő hajthatatlan és lemondásához következetes maradt. — íme itt a másik veszteség, mely egyletünket érte. — Nem hiszem, hogy volna egyletünknek tagja, ki velem ne érezne a feletti bánatomban, hogy Pálmay Lajost el kellett vesztenünk onnét, a hová — mind szakértelme, mind barátságos leereszkedő modora kiváltképen pedig parlamentáris elnöki tehetséggel felruházott kiváltságai mind-mind kvalifikálták. — Egy kis remény sugár még vigasztal bennünket és ez az, hogy Pálmay úr az egyetlen lelkész egyházmegyénkben, ki mint egyleti tag beiratkozott a közharcosok sorába s mint ilyen reményiem, hogy élénk részt fog venni közügyeinkben, a mi által — hiszem — nem sok idő múlva reá fog szolgálni az elnöki széknek újból való elfoglalására. Adja Isten ! Mit volt, mit tenni, — mert elnöknek kell lenni minden egyletnél, — tehát választottunk a kényszer helyzet alatt elnököt magunk közül és pedig titkos szavazattal, — Háromszori szavazás után 2 szótöbbséggel Szabó György csikvándi tanító lett az elnök, ki vonakodott ugyan ezen általa nem várt eredmény után azt elfogadni, azonban a több oldalról nyilvánult megjegyzések következtében végre mégis elfogadta. Tehetséges és fiatal erőt nyertünk Szabó György kollégá ban, kinek csak azt kívánjuk egy akarattal, hogy az egyletet minden tehetsége szerint iparkodjék, — mint elnök azon nívón megtartani, amelyen eddig állott ; nehogy a hivatott és hívatlanoknak gárdája reánk indítsa komikus bírálatának özönét és öröm- rivalgások között hirdesse fűnek fának, hogy ime a tanítók nem tudnak maguk lábán járni! Én nem hiszem, hogy erre a mai tanító okot adna; de ha mégis ád, akkor igen-igen csalódni fogok és hamuba ülvén — bánkódni fogok rajta!!? — Avagy megírjam e még a többi választottak neveit is? Ez mellékes dolog, de azért ide iktatom: alelnök Bándy J., kapii tanító; főjegyző: Kis Lajos, újfalui; aljegyző; Komjáti Béla, bőnyi ; pénztáros; Benedek Vince, győri; számvevők: Gróf Endre, Cserhalmi István, győri; könyvtáros: Borsody János, győri tanítók. Jövő gyűlésünk Téthen leend. a tavaszi hónap valamelyikén, mely alkalommal ismét találkozunk e helyen. Kapi. Bándy János.
