Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 11. szám - Tárcza
332 És Deák Ferenc életének 2-ik időszaka azzal kezdődik, hogy a nemzeti szenvedés éveiben ő lett a nemzete kincseinek úgyszólván egyedüli képviselőjévé. A harc után a nemzet fája most igazán csonkán, letarolva állott. Dús hajtásai között nemcsak a harci fegyver, hanem a bakó bárdja is borzasztó pusztítást végezett. A három főhajtás közül a munka bajnoka, hazája sorsán kétségbe eset, elborult lélekkel élő halottá, — a szabadság apostola hazátlan bujdosóvá lett. Csak ö maradt meg, az igazság prófétája, akire múltjánál fogva, méltán függeszthette szemeit a nemzet, mint ama kincseinek képviselőjére. És Deák Ferenc hiven képviselte e nemzeti kincseket. A szenvedés első éveben az ő példáján tanult a nemzet némán tűrni, türelemmel várni és csendesen remélni. Még válságosabbra fordult a helyzet és még nehezebbé lett Deák Ferenc állása akkor, amikor a hatalom, külső körülmények, (kivált az olasz háború) hatása alatt és talán felébredt lelkiismeretének is megnyugtatására, a nyilt és erőszakos elnyomás helyett a kisértés békés eszközeivel közeledett a nemzethez, annak megejtésére. Válságosabb volt ez a helyzet azért, mert — fájdalom — akkor is akadtak a nemzetnek saját fiai között otyanok, akik múló, hiú érdekek fejében vállalkoztak arra, hogy a kisérlés poharával ők kínálják meg a nemzetet. A kisértésnek ilyen poharaként kínálták a nemzetnek az olttóberi diplomát és a februári pátenst. De a nemzet teljes bizalommal Deák Ferencre függesztette tekintetét és tőle várta elhatározására az intő jelet. És Deák Ferenc érezte, tudia azt, hogy a nemzet tekintete ö rajta függ. Erezte, hogy az ő nevének becsületéhez a nemzet becsülete van hozzá kötve és felelősséggel tartozik azért, hogy hazáját úgy a jelen, mint a jövendő előtt tiszta névvel képviselje. Ebben a tudatban a hatalomnak minden édesgetését 'visszautasította. Megmaradt a passziv ellentállásban, mert a viszonyokat mérlegelő mély értelmével látta, hogy a cselekvés ideje még nem érkezett jel. A mondva-csinált és kegyelemből nyújtott alkotmányok ellenében rámutatott a nemzet törvényes alkotmányára az 1848-ik év szentesített törvényeiben. Ugyancsak e törvények alapiára állva a jogvesztés erőszakos elmélete ellen a jogfolytonosság • elvének elismerését követelte. És a hatalom látva, hogy Deák Ferenc mögött az egész nemzet áll, a kisértés eszközeivel visszavonult. Összeült az 1861-ik évi országgyűlés, a nemzet és a kormány azonban oly távol' állottak még akkor egymástól, hogy kiegyenlítés nem volt lehetséges. A kormány az októberi diploma alapján kívánta a tárgyalások megindítását, a nemzet pedig kitartóan ragaszkodott a 48-iki törvényekben foglalt alaphoz és e törvényeknek előleges, tehát törvénytelen módon való változtatásáról hallani sem akart. Az országgyűlés tehát feloszlattatott. Utána a kormány a színlelt alkotmányosság teréről, néhány gyászmagyar segítségével megcsinált államcsínyben ismét a nyilt és erőszakos reakció útjára lépett. A nem
