Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 1. szám - Egyesületi élet
27 hátik. Most már csak azon legyünk, hogy e jogunkkal mások irányában ne fukarkodjunk, mert a ki mást megbecsül, az magát becsüli meg. A második főbb módosítás, hogy a kerületi tanitógyülésen az egyházmegyei tanítóegyesületek a tagok száma arányában képviseltetik magukat, és pedig 15 tag után 1, 16—30 tag után 2, 30 tagon felül 3 képviselővel. De hivatalból tagja az egyhker. tanítóegyesületnek az egyhk. népiskolai bizottság mindkét elnöke s a kér. tanítókzö- intézetek igazgatói. A gyűlésen azonban megjelenhet a küldötteket kívül bármely tanítóegyesületi tag tanácskozási joggal, de szavazat nélkül. Egy nagyon is módosításra szoruló főpassus azonban benmaradt a szabályzatban. Nevezetesen az, hogy a képviselők napidiját és egyéb költségeit az illető egyhm. tanítóegyésületi pénztárak viselik. Ez igen nagy baj. A tanító egyleti pénztárak majd nem adhatnak a küldötteknek költséget, a küldöttek saját költségükön, különösen messzebb vidékekről,szintén nem mehetnek s így a kér. tanítógyülés előreláthatólag igen gyér látogatottságu fog lenni mely körülmény alkalmasint annak bukását fogja előidézni; ha csak utólag ezen terheket a kerületi gyűlés nem rója mégis az egyházmegyei, esetleg az egyházkerületi pénztárakra. A kér. tanítógyülésre is a közös ügy előmozdításáért, tehát hivatalos közügyben megy a küldött, tehát szerintem, melynek élőszóval is kifejezést adtam, költségei is joggal kivánhatók valamely hivatalos közpénztárból. E tanító egyesületi szabályzat most már végérvényesen el van fogadva a kerület által. Most már csak a kér. tanítóegyesület megalakulása következik. De kik fogják ezt összehívni? Valószínűleg az egyházkerületi elnökség, vagy pedig annak megbizásá folytán az egyesület hivatalbeli tagjai. A vallás és közokt. miniszter felhívja az egyházkerületet, hogy a nem magyar ajkú iskolákban a magyarnyelv tanítására minél nagyobb súlyt helyezzen s hogy legalább a törvényben előirt heti óraszám a a magyarnyelv tanítására okvetlen betartassák. Az egyházkerület ugyan megfelelő eljárásra kéri az egyházmegyéket s azok tanítóit, de ha az egyházkerület e etéren is sikerrel akar eljárni, akkor nem a törvényben gyökerező miniszteri rendeletet, mint minimumot alkalmas szorgalmaznia, mert ez tapasztalatból mondhatom, édes kevés és csak valamivel több a szalmacséplesnél, hanem arra kell tördked- nie, mint ahogy a tolnai esperességben már csekély kivétellel meg is történt, hogy az idegenajku iskolákban a tanítási nyelv változtassák át magyarra. Ez esetben aztán a magyar nyelv külön tanítása nagyon is háttérbe szorulhat, mert úgyszólván ráragad gyakorlatilag és ész- revétenül a növendékre, s az maga sem tudja hogyan, de egyszer csak azon veszi magát észre, hogy megtörött a jég s ajka önkéntelenül is magyar beszédre nyílik. A tanítók nagy része persze irtózik az ilyetén eljárástól és pedig nem is ok nélkül, mert az első években bizony nagyon kemény munka várakozik reá; de egy kis hazafiui érzés-
