Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 9. szám - Németh Jenő: Művészet a nevelésben
256 hetetlen korlátokat. Ezt Pestvármegye közigazgatási bizottsága, mint első, vezető vármegyéje az országnak — megteheti. Erre felkérhetjük, jogunk van hozzá, mai gyűlésünkből kifolyólag. Még csak egy dolognak megjegyzésére szorítkozom, t. i. arra, hogy a hatóság támogatásától függ hazánkban is a népnevelő fáradozásának sikere.- Ha ezt sikerül keresztül vinni, akkor leromboltuk azokat az akadályokat, melyek az ifjúság szervezése és nemesítése elé áthidalhatatlan akadályokat gördítenek. Akkor sikerülni fognak az ifjúsági egyesületek is; ha ellenben a hatóságok ügyet sem vetnek e törekvésünkre, hanem minden a régiben marad : akkor a mi szavunk csak „kiáltó szó lészen a pusztában“. Tisszta erkölcs, „minden országnak támasza, talpköve“ — jöjjön el a te országod ! Perényi Rezső. Művészet a nevelésben.*) A művészet az emberi szellemnek azon alkotó, teremtő képessége, mely a szépnek megfelelő formákban való kifejezésére irányúi. — Áll ez a képzőművészetekre, mint a szobrászat, festészet, építészet: de áll megfelelő mértékben a szóló művészetekre is, melyek: a költészet, zene, színészet. Tágabb értelemben, — a midőn ugyanis a művészet díszes formákban a czélszerüt és hasznosat szolgálja, átlép a szorosan vett művészetek teréről, az élet minden munkái-, illetve munkáinak, műveleteinek productumaira és képezi annak díszét, zománczát, patináját. A mesterség maga nem művészet; de a mint az étel izét lehet fokozni fűszerek által, — úgy lehet az egyszerű mesterséget is művészettel pároséivá hathatósabbá, temperamentumosabbá tenni. 8 akkor az egyszerű mesterség már nem az, mi volt. Lényege, tárgya, anyaga nem változott ; de újabb napvilágításba kerülvén, megszine- sedve, megifjodva, új ruhába öltöztetve a neve már m ü i p a r. A művészet közönséges ipari mesterségeket, mint a bognár-, asztalos, esztergályos, kádár, kovács, lakatos, (gépész) bádogos, kefekötő, szíjgyártó, varga, (csizmadia, czipész!) kalapos, szűcs, szabó, takács-mesterség, meg tud szépíteni s előttünk kedvesebbé tenni. Mi mint tanítók mesteremberek vagyunk. Elfogadom ez állítást, — csakhogy a mi mesterségünk (mert hiszen kinek nincsen mestersége?) jaj de vajmi más, mint azoké a kik holt tárgyakból, fából, vasból stb. készítenek, formálnak, idomítanak. Mi nem holt anyaggal dolgozunk A mi anyagunk él, érez, tud, gondolkodik, számít; — neki megvan a maga élettörténete, múltja, *) Felolvastatott a soproni alsó ev. egyházmegyei tanító-egyesület ez évi közgyűlésén. Szerk.
