Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 6. szám - Iván bácsi üzenetei
184 szellemi téren való óriási haladás, testi elsatnyulás álljon be különösen a köznépnél, a mely mindenha életforrása vala a nemzeteknek. Ezen értekezés után még a pénztáros jelentésének fölolvasása és tudomásul vétele következett. Azután pedig az egyházkerületi közgyűlésre küldendő két tanítóképviselőre szavaztunk és pedig Frühwirth Károly soproni és Hajas Kálmán büki tanítókra ; sőt minthogy már úgyis a szavazásnál tartottunk, egyben az egyházmegyei közgyűlésre is választottunk két képviselőt, s pedig Grosz Mihály soproni és Hafenscher János bánfalvi kartársakat. Az indítványok során megemlítendő, hogy egyesületünk avval a kérelemmel járult az az egyházmegyei közgyűlés elé, adná meg nekünk is, mint más egyházmegyékben szokás, a Zsedényi és a Simunyákféle alapra való ajánlási jogot. Végezvén az ügyrenddel még a jövő évi gyűlés helyéül ismét Sopront jelöltük meg. azután pedig közös ebédre gyülekeztünk, mely alatt kellemes meglepetésben részesültünk, a mennyiben nagyságos Szabó Károly tanfelügyelő úr becses látogatásával tüntetett ki bennünket, s egy talpraesett felköszöntőben először sajnálatának adott kifejezést, hogy halaszthatatlan hivatalos teendői miatt a gyűlésen nem vehetett részt; azután pedig a tanítók iránt érzett kiváló nagyrabecsülését hangoztatta. Iván bácsi üzenetei. Éva. — Egyike a legsúlyosabb csapásoknak, mely az embert az ö életében érheti, mindenesetre a csalódás. Fájdalmat okoz minden veszteség, mert minden, a mit magunkénak mondhatunk, még a legparányibb jószágunk is élő szálakkal van szivünkhöz kötve, melyeknek szakadása vérző sebet idéz elő. De mikor az élet körülmények sorsunk balra fordulása következtében fosztanak meg bennünket valamitől, a mi előttünk kedves volt, vagy széttépik reményeink fesledező rügyeit, megnyugvást, vigasztalást találunk, kell találnunk az emberi élet helyes felfogásában, melyre a kereszténység tanít bennünket. Múlandó a világ minden ő gyönyörűségeivel egyetemben és nincs a földön semmi állandó. Ezt a tudatot kell szivünkben hordanunk mindenkor és mindenütt, erővel az igazságról nem szabad soha megfeledkeznünk, midőn körültekintünk vagyonúnkon, mindenen, mit miénknek mondunk, ezzel a tudattal kell ültetgetnünk reményeink zsenge növényeit s mig azokat neveljük, ápoljuk, mindig készen kell magunkat tartani arra, hogy egy váratlan s meg nam akadályozható zivatar tövestül kiforgathatja minden ültetvényünket. Ez az életnek helyes felfogása. És ha csakugyan bekö
