Evangélikus Népiskola, 1903

1903 / 6. szám - Tárcza

180

Szőlőtermő hegyek, Kalászszal rengő rónatér,

Lombfakadás s hullás, Gyümölcsös nyár és néma tél; Csúrgó csermely csörgedezéssel,

Zuhogó vizek, zörrenéssel ;

Mind nevedet áldják zengéssel!

Kert rózsái, szüzek, Szülők ékes szemefénye,

Erdő fái, ifjak, Szülők bimbózó reménye,

Királyok, gazdagok, szegények,

Bölcsek, aggok és minden népek :

A nagy Úristent dicsérjétek!

Dicséret, dicsőség A menny és föld Istenének, Örökön-örökké, Zengjen néki hála ének ;

Ki egyedül Úr a világon,

Felül van minden változáson,

Fejünkre áldás Tőle szálljon !

A 148. zsoltár után

Sántha Károly.

Apróságok.

(Egy iskola-vizsgáló naplójából.)

Husvét szép ünnepe is elmúlván elindultunk iskolavizsgálati kőrútunkra. Az első nappal szerencsésen a végéhez közeledtünk. A délután folyamán meglátogatott iskola azonban gyenge volt. A gyermekek félénkek, bátortalanok voltak, s nagyon rosszul felelgettek, a mi a tanítóra láthatólag leverő hatással volt. A tanítónak velünk jött szomszéd kartársai ezen segíteni akarván, teljes jóindulattal fogtak hozzá ők is a biztatáshoz, elővevén módszerüknek mesterfogásait s mindent elkövettek, hogy a gyermekekből valamit ki tudjanak hozni. De ez nem sikerült. A kis sisera had még jobban megzavarodott. Már a legelemibb kérdésre sem tudtak feleletet adni. Az idő pedig eljárt; már-már esteledni kezdett.

De a sok jóindulatú kollega nem hagyta ennyiben. Mindenáron segíteni akartak ; valójában pedig még több gyengeséget fedtek fel, így a vizsgálók előtt a tanítónak nagy boszuságára,

Végre is be kellett zárni a vizsgálatot. A tanító arczárói le lehetett olvasni á bosszúságot.

— Kérem elég lesz — mondék. lessék egy szokásos estéli énekkel befejezni e mai napi munkánkat.

A tanító árgus szemekkel mérte végig a bizottságot, mérges tekintetet vetve a sok .jóindulatú“ kollégára s megadva a hangot a