Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 5. szám - Tárcza
148 A magyarok liturgiája e kerületben mindig egyszerűbb volt mint a németeké és tótoké. Brunsvick Tóbiás dunáninneni püspök és Thurzó Staniszló a XVII. század elején erősen agitáltak a dunántúliak között is az egységes liturgia érdekében, de sikertelenül. Külön törvénykönyvet is készítettek, (Canones) mely azonban egyelőre kéziratban maradt. A zsinati kánonok közül ismeretesek: Beythe István 1587. évi, Magyari István 1603. évi, Kis Bertalan 1625. és 1631. évi kánonai. E mellett a semptei kánonok is érvényben voltak. A győri esperesség még a XVII.. században is ezek alapján törvénykezett. Egyházlátogatási jegyzőkönyveink szintén Kis Bertalan idejéből vannak. A püspök és minden esperes mellé egyháztanácsot is választott a kerület, melynek tagjai lelkészek voltak presbyter névvel. Eleinte a püspök kezelte a kerület pénztárát is, 1631-ben választottak külön pénztárost és jegyzőt egy személyben. A kerület XVII. századbeli pecsétjén bárány és zászló jelkép volt e körirattal : Agnus Dei tollens peccata mundi. Gyülekezeteink száma az időszakban jól meghaladta a háromszázat. Olyan helyek is, mint Nezsider, Pomogy, Ilmicz, Ottevény, Sövényháza, Koronczó, Vaszar, Ugod, Devecser, Bodajk, Csurgó, Ukk, Pacsa, Söjtör, Hahót, Gelse, Perlak, Nedőcze, Belicza, Strido, Turnissa, Ikervár, Vép Szécsény, Perenye, Léka, Horpács, Czenk, Lózs, Kapuvár, Babot, Bogyoszló, Egyed, Szil stb. mind ide tartoztak és anyagyülekezetek voltak. Győr azonban néhány közeli helységgel és Komárom is a XVII. század elején a dunáninneni püspökök hatósága alatt állott és csak a következő időszakban csatlakozott Dunántúlhoz. A kerület 9 esperességre oszlott, melyek a kiválóbb gyülekezettől vették nevüket pl. districtus Sárváriensis stb. A városi gyülekezetek ügyeit a városi tanács intézte. A vármegyékben a földesurak közül e korszakban a Nádasdyaknak volt vezető szerepük (Tamás f 1562, I. Ferencz f 1604, Pál f 1637, II. Ferencz f 1671). Ez utóbbi gróf Nádasdy Ferencz 1643-ban ismert okokból elhagyván apáinak hitét, ipával gr. Esterházy Miklós nádorral kezet fogva dúlta fel evang. egyházainkat. ö volt a dunántúli evangélikusok között az utolsó mágnás. A többiek még korábban áttértek. Az egyháziak védelme ettől fogva a középnemesekre és a városi polgárságra várakozott. 11. Az elnyomatás kora 164.7—1781. Ez időszakból való püspökeink : M u s a y Gergely német-lövői lelkész (1646—64) Fisztrovich György, kőszegi lelkész (1664—69) és Szenczi Fekete István, szintén kőszegi lelkész (1669—1673). Ez utóbbi külföldre menekült a pozsonyi idéztetés elől. A rendszeres üldözésnek ez idején a gyülekezetek száma napról-napra fogyott.
