Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 3. szám - Egyesületi élet
91 lőtt hitünkhöz való szeretet, ragaszkodás és törhetetlen hűség? Önök, tisztelt Uraim! megkezdik, de kivált vidéken többnyire be is fejezik a gyermekek oktatását. Az önök kezére van bizva a fogékony gyermeki lélek, hintsék el oda ezt a magot igazi protestáns szellemben, olyképpen, hogy az abból kinövő fának gyökerei kiirthatatlanok legyenek egy egész emberéleten keresztül. Mondhatom szép és nemes feladat ! Egy kis tábor is erős tud lenni, ha annak minden tagja összetart, azért is ne keressük azt, a mi szétválaszt, hanem inkább mindenkor és mindenhol keressük és ápljuk az összetartó kapcsot. Itt, az egylet körében is kérem, ápolják a collegiális szeretetet vidékiek, városiak is egyaránt, odahaza pedig egyházközségük kebelében uralkodjék az igazi felebaráti jóindulat és szeretet tanító és lelkész között, mert sajnos, bizony szinte hagyományos már ennek az ellenkezője. Ezen feszüli figyelemmel hallgatott és sürü helyesléssel és éljen- zés.sei fogadott elnöki megnyitó után, világi elnök úr, nemrég elhalt Benedek Adolf kartársunkról emlékezik meg az őszinte részvét hangján, magasztalva fáradhatatlan munkásságát, egyletünk gyűlésein való buzgó tevékenységét; hiszen mióta győri kartársaink egyletünkbe léptek, alig volt gyűlésünk, melyben tanulságos, szemléltető természet- tani előadásaival bennünket ne oktatott és gyönyörködtetett volna ; indítványozza tehát, hogy gyászos halála feletti mély részvétünknek akképpen adjunk kifejezést, hogy emlékét jegyzőkönyvünkben megörökítsük. A közgyűlés érezve a veszteséget, mely szeretve tisztelt kartársunk elhunytéval egyletünket is érte, elfogadva világi elnök úr indítványát, azon, a költő szavaival kifejezett hittel, hogy „a kit tiszteltünk, szerettünk, reánk nézve nem halhat meg egészen, mert égi része, áldása velünk marad s lényünkbe olvadva átkisér _ az élet utain“, Benedek Adolf emlékét jelen jegyzőkönyvében megörökíti. Áldás lebegjen sirhalma felett! Emléke éljen sziveinkben. Bandi János alelnök terjeszti elő az évi jelentést, mely szerint az egyletet közelebbről érintő tanügyi mozzanat a tavaszi gyűlés óta nem fordult ugyan elő, de annál nagobb jelentőségű esemény az egylet beléletére, vezetésére azon veszteség, mely bennünket nagyrabecsült és szeretve tisztelt egyházi elnökütik Pálmai Lajos lelkész űr lemondásával ért. Lemondásának okai lemondó levelében foglalvák, melyet a következőkben olvas fel: „Igen tisztelt Tanító-Egyleti Alelnök Úr! Tisztelettel értesítem igen tisztelt alelnök urat, hogy a Győrmegyei ág. hitv. evang. tanító-egyletnél viselt elnök tisztemről ezennel lemon dók. Lemondásomat a következő okokkal bátorkodom indokolni : 1. Régebbi általános mozgalom a dunántúli tanító-egyletek körében, hogy alapszabályaiknak azt a pontját, hogy ^az elnökség egy lelkészből és egy világi férfiúból áll“ (9. § ) — megváltoztathassák, oly módon, hogy ne a lelkészi karból, hanem saját maguk köréből választhassanak elnököt. Eddig ezen mozgalom nem járt eredménynyel. De
