Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 2. szám - Ebenspanger János: A népiskolai vallástanítás módszeres kezelése

52

Czélt érhetünk, ha vallásoktatásunk nem holt tudásnak a közvetítése.

Azt, hogy vallástanításunk holt tudást eszközöljön, minden áron meg kell akadályoznunk. Történhetik az különösen az által, hogy vallástanításunkat értelmessé, világossá teszszük, hogy tanításunkban, a hol csak lehetséges, a szemléletből indulunk ki.

Kétféle szemléletet különböztetünk meg: külsőt és belsőt. A külső szemléletet öt érzékünk közvetíti; a belső szemlélet a gyermek lekében feltárt tapasztalatokból áll.

Mindakettőnek vehetjük hasznát. Jó bibliai képek p. o. nagyon előmozdítják a bibliai történetek felfogását. Igen szokszor pedig a gyermekek tapasztalatait tehetjük a vallásos igazságoknak alapjává. Persze, hogy ez lehetséges legyen, a tanítónak jól kell ismernie gyermekeit, azoknak lelkületét.

A gyermekek eddigi tudása az a csemete, melyet épületes vallás- oktatás által nemesítünk. Okvetlen szükséges, hogy az a tananyag, melyei mi szemléltetö-fejtegető módon nyújtunk, a gyermekek lelkében apperczipiáltassék. A mit mi tanítunk, a növendékeknek testévé-vérévé legyen, az új ismeretek a lélek korábbi tartalmával összeforrjanak.

Csak az ilyen tudás nem holt tudás; csak ilyen tudásnak vehetjük életünkben hasznát. Egy gramm élő tudás többet ér, mint egy kilogramm holt tudás. Ez minden tudásról szól, a vallásosról is.

Pedig a holt tudásnak még mindig sok a barátja és a termelője. Az egyházi javakat „holt kéz* nek mondják. A vallásos holt tudás annak testvére. Egyikből sincs az emberiségnek haszna. Holt tudás gyűjtése nem érdem. Annak eszközlésére nem is kellenének olyan tanítók, kik nagy általános miveltséggel és alapos szakképzéssel bírnak; felesleges volna a hoszszu és költséges képzőintézeti tanulás.

Szakképzett tanítóktól nem is kívánhatja senki sem, hogy a vallástanítást a régi magoló módon eszközöljék. Ilyen kívánság sértő lenne.

A valiástanítást helyes módszer szerint kell eszközölnünk. Ez a fődolog. A bibliai törtneteket a tanító szabadon beszéli el, részletekben magyarázza, gyakorolja be, hogy a növendékek is szabadon el- mon dják.

A különféle vallásos igazságokat a tanító szemléltető-fejtegető módon sajátíttassa el a gyermekekkel.

Példán mutatom, hogyan értem a dolgot.

Az Isten lényegét úgy magyarázhatjuk, 1. hogy az apostoli hitágazatot tanúitatjuk meg a gyermekekkel, vagy pedig 2. biblia versek által, a milyen ez; „Az Isten lélek; és a kik ölet imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják“ ; 3. valamely egyházi ének által ; 4. némely úgynevezett katechezisekkel, melyek kérdésekből és feleletekből állnak ugyan, de olyanokból, hogy a kérdésekre a feleletek csak úgy következnek, hogy ha azokat a növendékek gépiesen betanulják;