Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 2. szám - Sass István: Tarlózás. XI.
44 A midőn az atyai szeretetnek ilyen és ezekhez hasonló megnyilatkozását látjuk és tapasztaljuk nap-nap után, akkor bizony logkevésbbé sem lehet csodálkozni, ha a külső látszólagos nyugottság mellett nyugtalan és elégedetlen az egész felekezeti tanítói kar, s reményét vesztve aggodalommal tekint a jövendő elé, mert hiszen a múltnak tapasztalata már előre kiölte szivéből a jövendőnek minden reménységét, s a midőn felemeljük itt is ott is gyenge szavunkat, az nem feltűnési vágyból, nem irigységből, hanem tisztán jogos és igazságos érdekeink megvédése czéljából történik, továbbá azért, mert tudjuk, érezzük mindnyájan, hogy csak mostoha gyermekek vagyunk ott, a hol teljes jogunk van ahhoz, hogy édes testvéreknek tekintsenek bennünket s igazságos részt adjanak azon alapból, a melynek tulaj- donképeni megalapítói a felekezeti tanítók voltak. Azonban ne gondolja senki, hogy a mellőztetés — és igazságtalan elbánásban csak a nyugdíj ügynél van részünk, dehogy, úgy van az minden ügyünk és bajjunkban s igy leend a tanítói fizetések rendezésénél is. Vagy nem ezt bizonyítja-e a miniszternek ez ügyben tett azon nyilatkozata, hogy az állami tanítók fizetésének rendezése be fog vonatni az állami tisztviselők fizetésének redezésébe. — Ezen nyilatkozatból én azt következtetem, hogy állami kartársaink, ha nem is egyszerre, de fokozatosan magasabb fizetési osztályba fognak soroztatni. Ez jogos és méltányos is örömmel veszszük tudomásul a haladást, csak ne rontaná le örömünket egy másik ugyanazon alkalommal tett nyilatkozat, a mely azt kívánta igazolni, hogy előzékeuyen jár el a felekezeti tanítók jogos igényeiknek kielégítésénél, a midőn azoknak fizetését, a hol csak késik, kiegészíti 800 koronára. — Hát ez is méltányos eljárás ? Ott biztos ígéret a fizetések fokozatos felemelésére, itt pedig biztos kilátás a jelenlegi saranyu helyzet fentartására. — Mennyiben szőrűi az állami tanítók fizetése jobban a rendezésre mint a mienk ? — Nekik 800 korona minimumot biztosít az állam, a mely minden körülmények között 800 koronát ér, a maienkben pedig benne van mindenféle termény, a mely csak arra jó, hogy egyik évben kevesebbet ér mint a másikon, de mégis mivel valami keservesen ki lehet belőle hozni a 800 korona évi átlagot, tehát minek azt rendezni? Főként minek emelni? Majd nem azt hajlandó az ember hinni, hogy intéző köreink attól tartanak, hogy ha a felekezeti tanítók fizetését egy sorba helyezik az állami tanítók fizetésével,' akkor nem fogják a legjobb erők törni magukat azért, — a mint most naponkint tapasztalhatjuk — hogy állami iskolákhoz juthassanak. Az orsz. bizottság lapja, a „Hivatalos értesítő“ most tette közzé Gabel J. kartársunk indítványát, a tanítói fizetések rendezése tárgyában. Saját érdekünk parancsolja, hogy helyzetünk javítása czéljából
