Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 1. szám - Tárcza
2ö s ne adj a kiérlelnek marialékúl. Szenteld a mi hajlékunkat, testünket imádságnak házává, mely csak néked szolgáljon, csak téged dicsérjen s álnokság és bűn ne találtassék benne. Légy a mi lábainknak szövétneke és ösvényünknek világa, hogy te tőled s a mi édes Megváltónktól sem élet, sem halál, sem mélység, sem magasság soha el ne szakaszszon. Hazánkat, egyházunkat tartsd a te gondviselésed szárnyai alatt s hallgass meg, áldj meg mindenkit, a ki hivő szívvel imádkozik hozzád. Ámen! Ének.*) Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem ! Deríts fényt rám, boríts homályba, Birom te benned szüntelen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem. Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűz oszlopom ! Óh lég y vélem küzdelmeim közt, Erőnek lelke, légy Velem ! Sikernek harmatával öntözd Munkámat édes Istenem ! Hozzád sóhajt, a ki erőtlen, Segélyül hívja szent neved, Hív gyámolóm mhéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet! Te voltál eddig is vezérem, Te biztatál ha Csüggedék. Boldog, a kit búban, veszélyben A te lelked szerelme véd ! Neved fényiett, mikép a csillag, Ha éj homálya szállt reám, A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. Tekints reám szánó szemekkel, Áraszd reám irgalmadat ! Sok vétkemet, Uram, feledd el, Mely lelkemhez hozzá tapadt ’) Mutatvány Kovái-s Sándor „Kis Énekes könyviéből. Szeik
