Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 5. szám - Mohácsy Lajos: A dunántúli ág. h. ev. tanítóegyesületek szabályzatjavaslatáról
ban megszólalnak az egyházmegyei lelkész egyletek is s ők is az egyház megyétől kérik a fuvar és napidijakat. Ez pedig vajmi hamar sprengolná az egyházmegyei kassát. Ezért — csak maradjon úgy, a mint azt a javaslat tartalmazza. Hisz elvégre a tanító urak is áldozhatnak — saját ügyükért. Emeljük fel a tagsági dijakat 1 koronáról 3—4 koronára, majd akkor nem okoz gondot az, hogy az egylet könyvtára jutalom dijai stb. miből kerül elő. Bizony mi lelkészek is megadóztatjuk magunkat. Én hiszem, meg vagyok róla győződve, hogy tanítóink nem is szólanak ez ellen, mert belátjái<, hogy ez elvégre is saját ügyük. Saját ügyükért .pedig készek az áldozatra is. S ezzel voltaképpen elmondtam a szabályzat-javaslatra vonatkozó szerény nézetemet. Persze lehetne még róla sokat szólam, de az már jobban administrativ természetű s majdan az egyes egyletek saját hatáskörükben is elintézhetik. Beszéd tárgyát képezhetné még az x—y állal felvetett „egyesülés1' kérdése is, a mely szerint a lelkész- s tanítóegyletek egyesülnének s két alosztályra oszolva működnének. Jgen szép eszme, de a megvalósítása bajos. Hasonló eszmével foglalkozott már a dunántúli ev. egyházker. lelkész egylet is akkor, a midőn ki akarta vinni azt, hogy együtt gyónjanak a lelkészek a tanítókkal s így tehát egy helyen s egy időben tartsák meg értekezleteiket. De az eszme megrekedt. Nem tanácsos és sokszor lehetetlen is, hogy lelkész és tanító egyszerre hagyja el a gyülekezetei. De meg egyéb gyakorlati szempontok is az ellen szólanak. Pedig igazán nagyon óhajtandó lenne, * ha a lelkész s tanító együtt gyónhatnék meg. De ha már az nem lehetséges, azt azonban éppenséggel semmi sem gátolja, hogy a tanítók ily összejöveteleik alkalmával együtt gyónjanak. Ezt már meg kell valósítani; e yes helyeken már hallottam is erről. Jó lenne, ha az egyházmegyei tanítóegyletek saját alapszabá. lyaikba ezt is belevennék. Mi lelkészek ezzel — lelki áldozattal — kezdjük mindég lelkészértekezleteinket, méltó, hogy munkatársaink a tanítók is ezzel kezdjék. így aztán legalább minden évben meggyónnak ők is, s nem fordulhat elő az az eset, hogy egyik-másik tanító éveken át nem járul az Úr asztalához, mert otthon a gyülekezetben, a gyónás alatt, az orgonánál kell ülnie. A. tanító egyleti gyűlések alkalmával meggyónhatnának egyszerre, valamennyien. Ajánlom e kérdést is a tavaszi tanítóegyleti güléseken leendő megbeszélésre. S most még egyet, — befejezésül. — Nagy, mondhatni korszakot alkotó események előtt áll evang. egyházunk tanító kara. — S a nagy mozgalomban ime a vezető szerep a mi dunántúli evang• tanítóságunknak kínálkozik. Az a szabályzat javaslat, a mely az egyházmegyei tanítóegyletek mellett az egyházker. tanitóegyleteh megalakulását czélozza, fokozatosan vezet fel oda ama magaslatra, a melyek a millenium évében az egész evang. egyház tanító-kara vágyódó tekintettel emelé fel szemeit. Ez a mi javaslatunk méhében rejti az egyetemes, vagy mondjuk: az országos ág. hitv ev. tanító egyesületet. — Most itt, az egyházmegyei s
