Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 5. szám - Mohácsy Lajos: A dunántúli ág. h. ev. tanítóegyesületek szabályzatjavaslatáról

134

felemlítésével indokolni. Hisz ez oly világos, oly természetes, hogy hozzá szó sem férhet. Mert hát ugyan miért is ne lehetne tanító az elnök egy oly egyletben, a mely csuj a tanítókból áll!?

Még ha azt kérnék is, hogy az elnöki tisztet csak tanító viselhesse, ha tehát a szabályzatnak oly módosítását sürgetnék is, a mely az elnöki székbon csupán tanítót tűr meg s a lelkészeket ott egyáltalán nem óhajtja látni, — még ez esetben sem szólhatnánk ellenük. Hisz az új javaslat szerint az egyházi hatóság — képviseltetheti magát a gyűléseken egy-egy megbízott lelkész által. Ez tehát megnyugtatására szolgálhat azoknak, a kik a tanítók ezen mozgalmában holmi anarchiát látnak.

De hát a dolog — tudtommal — nem így áll. Tanítóink nem azt akarják, hogy ezentúl az elnöki tisztet lelkész egyáltalán ne viselhesse, hanem csak annyit akarnak, hogy e tisztet tanítóra is ruházhassák. Azt akarják, hogy azon egyletnek élén, mely tanítókból áll : tanító állhasson. — Nos kérem — ez teljesen jogos kivánalom. Megtagadásához bizonyos fokú elfogultság kell. — Nem anarchia ez. Nem az egyháztól való eltávolodás óhajának megnyilatkozása, sem a lelkészi kar kicsinylése. Távol legyen. En ebben egyszerűen egy elii kérdést látok. Tanítóinkat bántotta — és méltán — az eddig fennálló szokás, a mely szerint, ha akartak, ha nem akartak, lelkészt kellett választaniok elnökül. Ők ebben — s ismét igen méltán — a tanít )i kar lealacsonyitását látták, mert a fennálló szabályzat mintegy azt látszott mondani : „egyletet alkothattok ugyan magatok is, de már elnök — közéletek ki nem kerülhet, ezért ez állást egy erre képes egyénnel — hát lelkészszel kell betöltenetek“. S ez már aztán méltán bánthatta tanítóinkat. Mert ugyan kérem, miért ne lehetne tanító az elnöke az ő egyletüknek? Vagy csakugyan képtelen egy tanító arra, hogy egy tudományos egyletnek elnöke lehessen ? Ezt senki sem merné állítani. De hát akkor miért késünk teljesíteni ezen jogos kívánalmat.

Én valóban nem is tudok egyáltalán bármiféle elfogadható indokot még csak elképzelni sem, a mely felhozható lenne a mellett, hogy

az elnök ezentúl is csak lelkész lehessen. — De sőt . tovább megyek :

és a tanítóegyesületeknek ezen mozgalmát őszinte örömmel üdvözlöm, mert abban nem hogy anarchiát, egyháziatlan szellemet nem találok, hanem ellenkezőleg benne nemes intencziót látok. Teljesítése sem az egyházra nem lehet sérelmes, sem a lelkészi karra sértő. Az elsőt lehetetlenné teszi az új szabályzat-javaslat 28. §-a, a mely fentartja a jogot úgy az egyházmegyének, mint az egyhárkerületnek arra, hogy a gyűléseken magát megbízottjai által képviseltesse. Ezeken a gyűléseken semmiféle sérelem sem eshetik még akkor sem, ha tanítóink talán erre hajlandók volnának is. No de kérem ez az eset teljesen ki van zárva. De ki van zárva a másik is.

A tervbe vett és kért módosítással nem hogy sértés érné a lelkészi kart, de sőt ellenkezőleg, az újonnan tervezett szabályzat volta-