Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 1. szám - x–y: Mi lesz tehát az orsz. ág. hitv. evang. tanítóegyesületből?
10 csak mulékony bajok, melyeken a mit csak lehet enyhíteni kell ; tudniok kell, hogy a dolgoknak ez természetes menete szokott lenni az okozat meg-szüntével e bajok maguktól múlnak el. Számolt evvel az ev. tanítóság már első alakuló gyűlése alkalmával eleve, midőn felhasználta a kedvező alkalmat és hangulatot, az orsz, ágost. hitv. evang. tanítóegyesületet megalakultnak mondta ki ; tartva attól, hogy később tán kevésbbé jöhetne ily kedvező helyzetbe sőt a megalakulásról, az ev. tanítóság nagy szégyenére és kárára, később tán végkép le is kellene mondani. Mondom, ezen keserű tapasztalat is elég baj, de ezzel már előre számolni kellett. Hogy azonban ez a baj akkora mérvet öltött, az valóban megdöbbentő. De hát hogyan történhetett ez ? Hát mi tagadás benne, bizony a csecsemő kissé hiányos godozásban részesült s innét mérgesedett el ennyire a baj. Mert, engedelmet' kérek, az emberi lelkesedés nagyon hasonlatos a tűzhöz. Ha ez meggyujtatott is, de nincs aki azt táplálja és éleszsze, bizony akármilyen felséges lánggal lobogott légyen is az, utóvégre mégis csak ki fog az aludni. Hol hát a baj? Ezek után önkéntelenül rá kell jönni a közp. bizottságnak, hogy ön magában van gyökere a bajnak, azért ne csudálkozzék azon, hogy a tanítók lelkesedése ez ügy iránt ennyire lelohadt. Hát csoda-e ez, midőn a közp. bizottság a helyett, hogy a lelkesedést táplálta, szította volna, négy éven keresztül még csak életjelt sem adott magáról, sőt ez egyetlent is úgyszólván harapófogóval kellett belőle e lapok utján kihúzni. Nem szemrehányásként mondom ezt, mert a dolgot nem akarom elmérgesíteni, hanem azért, hogy tanuljunk a múlton, s dajkáljuk, dédelgessük a csecsemőt, első sorban pedig a központi bizottság, mert ehhez főként neki van joga, de meg midőn erre vállalkozott, ezt" kötelességéül is ismerte el. Okulva tehát a múlton, lépjen ki hallgatag álláspontjából, szítsa a tüzet, animálja az ev. tanítóságot felhívásokban körlevelekben s e lapok utján, egyetértve a kerületi bizottságokkal, mitöbb annak közreműködésével is: akkor majd nem kell lelkesedés hiányáról panaszkodnia, akk-or majd lesz lelkesedés is ; mert hiába, régi tapasztalat az, hogy az emberiség gyarló, — ezek között pedig az evang. tanítóság, a mint látszik, s tisztelet a kivételnek — bocsánat — igen gyarló. Ez az orvossága a bajnak. Ezt alkalmazza a közp. bizottság s meglátja, a csecsemő ki fog lábalni bajából. A másik baj pedig a téves felfogáson alapszik. Ugyanis a közp. bizottság azon téves hitben van, hogy az orsz. ág. hitv. evang. tanító- egyesület megalakulása még csak a jövő kérdése s az ő feladata volna azt megalakítani. Ezen hitének kifejezést ad fennjelzett jelentésében, midőn azt mondja, hogy „valahára tényleg megalakulhassunk“. Ez határozottan téves felfogás, mert a milleniumi országos gyűlésünk a megalakulást akkor már végleg kimondta s így tényleg megalakult.
