Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 3. szám - Iván bácsi üzenetei
88 Iván bácsi üzenetei. N. S Bakonyalja. Vagyis kiegészítve az ön gondolatmenetét : Az okos ember mégis csak talál — ha sokat gondolkodik — az erkölcsi világrendben fonákságokat, következéskép ez a szervezet csak még sem oly tökéletes, mint mondják. Mert hát ismételjük csak a képet, mely állítólag az életből van kikapva. Tóközi Károly a vagyon gyűjtést tűzi ki élete czéljáúi. Nem magáért dolgozik naphosszat fárad- hatlanul, majdnem pihenés nélkül, hanem családjának akar jólétet szerezni, gyermekei jövőjét akarja biziesítani. Ö maga alig enged magának valami élvezetet, munkában és gondban tölti úgyszólván egész életét. Természetes, hogy e testet, lelket kimerítő fáradalom mellett a gyermekek nevelésére nem marad idő. De hiszen az atya amúgy is minden erejét a család és a gyermekek jövőjéért áldozza fel, vagyont gyűjt, de nem önző czéllal, hanem altruistikus indókból, a szeretet működik szivében, tehát a czél ideális. , Azonban a gyermekek ferde irányban nevelkednek. Egyik rakon- czátlanabb, mint a másik. A zabolátlan életmód már-már áldozatot is követel. Az egyik fia súlyos, valószínűleg gyógyíthatlan betegségbe esik s az apa aggodalmaihoz, most még az a nagy fájdalom járul, miszerint a beteg fiú szemrehányásokat tesz neki, miért nem nevelte több gonddal. Vádolja az apát, kinek pedig minden gondja gyermekei jövője volt. Most azt kérdi ön ; megérdemelte-e ez az apa a szemrehányás kínjait, vagy megnyugvást talál tán lelkiismeretében, miszerint megfelelt családfenntartó kötelességének ? De viszont, ha megtud nyugodni e gondolatban, akkor a gyermekek nevelésének elmulasztása büntetlenül marad. Az igazságszolgáltatás tehát akkor se helyes, ha az az apa az ő nyugodt lelkiismeretében talál enyhülést, vigasztalást, de akkor sem, ha a méltatlan vádak büntetéskép súlyosodnak lelkére. Abból indul ön ki, hogy ez az apa szerette gyermekeit. A ki mit szeret, arra irányul természet szerint minden gondja. A hol vagyon a ti kincsetek, ott vagyon a ti szivetek is. (Máté VI. 21.) Az igazán szerető apának tehát első és mindenekfelett való gondja gyermekeinek testi és szellemi nevelése. Még a ki semmit nem tanult is az erkölcstanból és neveléstudományokból, annak is megsúgja a természetes ösztön, hogy a gyermeket engedelmességre szorítani, rósz szokásoktól óvni, természettel ellenkező cselekedetektől megőrizni, szóval fegyelmezni, nevelni szükséges. Gondos figyelemmel kiséri tehát a gyermek fejlődését,kedélyének vadhajtásait szeretetteljesen nyesegeti, a jóra szoktatja és gondoskodik egyáltalában, hogy gyermeke természetszerűen nevelkedjék. A ki pedig keresztyén tanításban részesült, annak azt is egész bizonyossággal kell tudni, hogy a vagyon nem boldogítja az embert. „A holnapig se biztosit tömött szekrény, rakott hajó.“ Az a kis gyermek, ki apja zsebóráját tejjel megitatja, nem vonható a kárért felelősségre, mert nem tudja, hogy annak a perczegő kis jószágnak ez nem olyan
