Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 3. szám - Tárcza
Ez az örökké nevelősködés, ez a — helyes ítélőképesség által nem korlátozott — teljhatalom érzete ... ez az a mi a nevelő-anyós főjellemvonását képezte, ez vont áttörhetlen kemény falat a szív melege elé. De ha a felnőttek nem érezhették is meg e melegséget, megérezte a minden mással kibékítő kis jövevény az . . . unoka. * Tudtam, hogy leány lesz ! No még ez is hozzá ! Hát hiszen becses maga sem volt más hatvan évvel előbb, szólt vissza Gyula anyósának.—Ja! Én! Persze, tudhattam volna, hogy más! De ha nem szereti mért nem hagyja a gondozását? Nem értetik ti ahhoz, semmihez sem értetek. Jó, jó. Csak pusztulj már hazulról minél előbt», hiszen már régen készülődsz, mikor fogsz hát menni ? Egy hét múlva. Mért nem holnap ? De nagy a szívesség hozzám! — Ahogy érdemlitek. Megmondtam, hogy így lesz! — De lássa . . . Semmi de . . . elmehetsz, szólt s faképnél hagyta Gyulát az anyós-mama. — Mikor aztán nehéz szívvel dolga után járt Gyula abban a nagy Babylonban, mégis csak utána sóhajtott ölében kis unokájával: csak az apja volna hát itthon. — „Ki tud eligazodni a mama eszejárásán — Írja Gyulájának Mariska — a kicsikét majd agyonszorítja féltő gondjai között, egész napon vele foglalkozik s egy világért másra nem bízná, mert hisz úgy sem ért ahhoz rajta kivül senki. Most is ölében a kicsi, rengeti, beczézi, hogy az ember szinte bámul rajta Igazán! Valóságos rejtély ez az asszony! Az esze- járását lehetetlen megismerni, de, hogy szive mégis csak van, azt . . . . most kezdem megérteni“. K. Petőfi emlékezete/) Haldokló hattyúját emlékezetének Ötven éve látjuk fejünk fölött szállni, S mégis gyönyörűen hallatszik az ének, S röptében a madár nem akar megállni. Hova szállsz te madár? Melyik tartomány az, Hol meggyengül szárnyad s lezuhansz a földre ? Hegy-é avagy róna,rtenger-é vagy száraz, Hol lát a siró szem téged összetörve? *) *) A dőmsödi Petőfi-tábla leleplezési ünnepére, 1899. okt. 8-ára irta szerző. Habár időszerűsége elmúlt mégis közöljük a márcziusi nagy napok évfordulója alkalmából, mely napoknak Petőfi volt egyik hőse. Szerk.
