Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 3. szám - Vas-por
79 immel-ámmal elkezdi — egy fertály óra múlva ásítoznak mindannyian! Hozd ide a bibliát, olvasd a hol kinyílik! — Ámos próféta könyve. — Egy fertály múlva valamennyi ámos, de nem próféta. — No hát énekeljünk. Kezdd el anyjuk! — Én már régen elfeledtem. — No hát Kati! Én csak olyan nótát tudok a mit a lakadalmon énekelnek! Pista hát te mutasd meg mit tudsz! A diák tud már két éneket, el is kezdi az egyiket, — a második hangon, mert az iskolában azt énekli! de benn sül, mert nincs meg az első hang, a mit kisérjen................No hát üssön hozzátok a fészkes fülemüle. Elmegyek a Jakabhoz; majd lesz ott ének. Tudom. — És meg se próbálják többet a házi áhilatos- ságot. Miért? mert nem tudnak énekelni. Egyik se tudja kezdeni, egyik se tudja egyesben ! Ének nélkül nincs házi áhitatosság. Az ének magában is az. A ki tud énekelni, az fog is énekelni. A tehetség — forrás viz; nyilvánulni törekszik. Csak e g y jó ónekes legyen a családban; az elkezdi és magával ragadja a többit. Ez az első. Ez készíti el az utat. Az ének áthatotta szív aztán megtalálja a többit. Ott az árvaházi naptárban mindennapra az olvasni való, nézzük meg mi van mára, mi lesz a jövő vasárnapi evangeliom ? stb. — Kezdtük azzal, hogy : Gyorsan folyó időmet — végezzük azzal, hogy: Az éj ím érkezik. De énekelni kell tudni és pedig egyesben énekelni. Gyerekkoromban, ha tartván a megsülyedéstől, nem mehettünk el vasárnap a templomba, nagynéném magához vett, elénekelt egy két éneket, felolvasott egy rövid imádságot. Többet ért az nekem, mint ha hideg templomban hosszú beszédet hallgattam volna; a mit úgy se értettem meg. — Templomban voltam — otthon. De meg lehet-e azt tenni? Meg lehet-e a gyermeket tanítani, hogy egyesben énekeljen? No majd mondok valamit. Ha a „Ritka búza* nótát megtudják tanulni, ha a dedós (óvódás) gyerekek az ablakom alatt éneklik a „száz zsidó-tu a mire bizonyosan senki se tanította őket — bizonyosan meg tudják tanulni azt is, hogy : Menynek földnek teremtője (Igaz, hogy egyházi énekek egyhangú vontatott nótái sokkal nehezebbek, mint a világi nóták, én példáúl az Ébredj fel szivem vigadj nótáját se hogy se tudtam megtanúlni, akár menynyit gyötörtek éppen ezze^; pedig azt meg, hogy: Hull levél a rirág- ról, első hallásra felfogtam; — de vannak az egyháziak között is élén- kebb rithmusuak. Ezekkel kell kezdeni.) Ha a beledi meg a farádi gyerek meg tudja tanúlni; miért ne tanúlhatnák meg a győri meg a soproni, vagy a nagy-vázsonyi leendő Nagysámok és Nagyságos urak ! Hiszen talán csak nem a fejek nagyságától függ az énekre valóság — még ha igaz volna is, a minthogy nem igaz, az a régi csúfolódás, a mit a belediekre kezdtek .................... E gy útmenti temetőben temettünk egykoron. Idegenek között. Talán az volt az utolsó hivünk abban a községben, a kit éppen be-
