Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 3. szám - A Sopronvármegyei Általános Tanítóegyesület

66

fejthet ki; mert itt nem csak szakteendök várnak reá, hanem hódítania kell a magvar nemzeti eszme számára is. Szinte csodálkozunk, hogy ez a czél nincs felvéve a kibontott zászlóra. Vagy ez magától értendő irány? Megyénkben, sajnos, a tanítóságban is van még olyan elem, a kikre ráfér egy kis pezsdülö magyar érzésnek a jótékony hatása. Vannak, kik. ha nem is ellenségei a magyar eszméknek, de jobban esik nekik, ha úgy maguk között német nyelven (suba alatt persze) csipkednek egyet-egyet a »paprika freszszerek«-en.

Az alakuló ülésen Sopron tanítósága, a zsidókat kivéve, távollétével tündöklött. Vájjon miért? Sopronnak kellene elöljárnia, vezetnie! Mondják, hogy nem volt az alakulás kellőleg előkészítve. Van benne valami. — A jövő majd megvilágít mindent.

Lapunk álláspontja az általános egyesülettel szemben nem ismeretlen. A múltban is nyilatkoztunk már ez irányban.

Hivei vagyunk az általános egyesületnek, a mennyiben az a felekezeti ügyeket s ilynemű egyesületeket nem érint; avagy egyik vagy másik felekezet érdekeinek szolgálatába nem áll, egyik vagy másik politikai párt felé nem kacsintgat. Ez utóbbit ugyan a törvény egyenesen tiltja ; de voltak, vannak, lesznek mindig báránybörben alakoskodó farkasok.

Saját egyesületeink fentartása mellett hivei vagyunk az általános egyesületnek, támogatjuk azt s résztkérünk a munkájából, mint a hogy a pretestantismus soha sem zárkozott el az igazi szabadelvüség az igaz s szabad szó nyilvánítása elől, nyílt fegyverrel vívta harczait, nyitott könyv volt a munkája mindenkoron.*)

Az általános egyesületek czélja erős tanítói közszellemet, tanítói öntudatot teremteni. Emelni az állás nívóját s így annak viselőit is. Czélja közelebb hozni a tanítóságot, a kartársban a kartársat, az embert becsülni meg, s nem azt mérlegelni kinek alkalmazottja az illető, mely felekezet kötelékébe tartozik, egyszerű falun avagy nagy városban szolgálja-e a tanügyet ?

A tanítóságnak érintkeznie kell egymással, hogy érintkezhessék a nagy társadalommal is. Az elszigeteltség és a szabad gondolkozás kizárják egymást.

Az elszigeteltség egy oldaluságot, félszegséget szül, azt mi nem akarhatjuk.

Egyesülésben van a hatványozott erő. Egy szál gyenge veszsző eltörik, egy köteg terheket bir el.

*) Folyóiratunk annak idejen eleget buzgólkodott egy „dunántúli ev. egyházkerületi tanítóegyesület“, utóbb az „országos evang. tanítóegyesület“ megalakításán; hogy az még eddig nem sikerűit, semmiesetre sem rajtunk múlt. Szerk.