Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 2. szám - Pröhle Henrik: A tizparancsolat magyarázata. Negyedik parancsolat

45 Mint már mondottuk a családhoz tágabb értelemben hazzátartoz- nak a cselédek is. A gazda tehát bizonyos értelemben atyja a cselédnek. A cseléd viszont gyermeke gazdájának. Csakis akkor egészséges a kettő közötti viszony, ha így fogják fel a hivatásukat. Ezért a munka­adó gazdákat a cselédek (szolgák, szolgáló leányok stb.) részéről tisz­telet illeti meg. S ezt a tiszteletet a cselédség lelkiismeretes szolgálat­tal, pontos engedelmességgel és nagyrabecsüléssel mutatja meg. A jó szolgának mintaképe lehet Eliezer, a ki oly híven szolgált, hogy Ábrahám még a legfontosabb dolgokat is reá merte bízni; vagy József^ aki Potifár házában szintén oly híven szolgált, hogy az az egész háza gondviselőjévé tette. A jó szolga és szolgáló úgy tekinti szolgálatát, hogy abban nemcsak embereknek, hanem Istennek szolgál, s Istennek tartozik számadással. Efez. 6. 5—7. Ti szolgák engedelmesek legyetek azoknak, a kik néktek uraitok test szerint, félelemmel és rettegéssel, a ti sziveteknek együgyüségével *), mint a Krisztusnak; nem szem előtt szolgálván mint akik embereknek akarnak kedveskedni; hanem mint Krisztuk szolgái, szivetek szérint cselekedvén az Istennek akaratját. — Pét. 2, 18. Szolgák, a ti uraitoknak engedelmesek legyetek, nemcsak a jóknak és mértékleteseknek, hanem a keményeknek is. Csakis ezen az alapon lehet egészséges a szolgák és urak, a munkások és munkaadók viszonya. Hogy manapság oly sok a panasz, legnagyobb részben az az oka, hog mindkét részről igen sokszor meg­feledkeznek Isten akaratáról. — Szülők és gyermekek, urak és szol­gák sokat tanulhatnak Efez. 6, 1 — 9. szakaszból, mely az u. n. „házi tábládnak (Efez. 5, 22, 6, 9.) egy része. II. A negyedik paracsolat a család körén kívül kiterjed az országra is. Az országban a király és a külömböző törvényes felsőségek az urak. Ezeket tehát tisztelet illeti meg. E szerint ellenkezik Isten akaratával, a felsőség megvetése; mert a felsőség Istentől van. Róm. 13, 1. 2 Minden lélek a felső hatalmasságoknak engedelmes legyen ; mert nin­csen hatalmasság, hanem Istentől, és a mely hatalmasságok vannak, Istentől rendeltettek. Azért valaki ellene támad a hatalmasságoknak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, ő maguk büntetést szereznek maguknak. — Manapság az emberek igen szeretnek zúgolódni a felső­ség ellen. Mindent a felsőségtől várnak; pedig az sem mindenható. Sok elégedetlen ember épen abban találja gyönyörűségét, hogy ember­társait felizgatja a felsőség ellen. Pedig ez bűn s nem vezet jóra. A békétlenség mindig nagyobb lesz s a jólét mindig alább száll. Ne fe­ledjük, hogy a felsőség fentartja a rendet, megvédi javainkat, életünket. Hova jutnánk, ha felsőség nem volna, s mindenki azt tehetné amit akarna ? Csakhamar nem volna biztonságban sem vagyonunk sem éle­tünk. Ne feledjük, hogy a felsőséget is csak gyarló emberek alkotják *) Kár, hogy ez a szép éa mély értelmű szó elvesztette eredeti jelentését, a mely egy szent ügynek teljes odaadással és alázattal való szolgálását fejezi ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom