Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 2. szám - Pröhle Henrik: A tizparancsolat magyarázata. Negyedik parancsolat
42 ezekre kiterjed a negyedik parancsolat. Mindezeket tisztelet illeti meg, mert Isten rendelése alapján viselik hivatalukat; Isten akarata folytán teljesítik kötelességüket. Isten maga állapította meg ezt a szent rendet és ezt kell nekünk tisztelnünk a családban, az országban, az egyházban és az iskolában.*) Azért lássuk, mit kíván tőlünk a negyedik parancsolat — I. A családban. — Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat. Atya és anya állnak tehát első helyen, mert ők Iáénnek legelső természetes helyettesei. Élete legelső pillanatától fogva az atyára és anyára van bízva a gyermek s ezek utján részesül Istennek minden jótéteményében : ápolásban (etetés-itatás), gondozásban, nevelésben, oktatásban. Atya és anya egymás mellett egy sorban állanak. Az atya a ház ura és a család feje; az anya pedig az atyának hü segítő társa. Ha tehát Isten egy sorba és egymás mellé állította őket, a gyermek is egyforma tisztelettel tartozik atyja és anyja iránt. Ha a gyermek megtagadja a tiszteletet az anyától, keseríti édes atyját is ; viszont az atya iránt való tiszteletlenség fáj az anyának is. Az egyik épen olyan bűn mint a másik ; mert megszegése Isten világos parancsolatának. A negyedik parancsolat azt követeli, hogy szüleinket tiszteljük. Tiszteljük pedig azért, mert Istennek helyettesei. Ha a szülőknek vannak is gyarlóságai, a gyermeknek nem szabad megtagadni a tiszteletet szüleitől; mert annak daczára Isten helyettesei, és a szülők nem gyermekeiknek, hanem Istennek tartoznak számadással. Végtelen sok baj, egyenetlenség, viszálykodás, boldogtalanság származik abból már itt ebben az életben, ha a gyermek bármi czimen megtagadja a szülők iránti tiszteletet s Isten sem azt kérdi: milyenek voltak szüleid, hanem azt: megtartottad-e azt, amivel velük szemben tartozol? S ez a tartozás a tisztelet. Mivel kell bebizonyítanunk, hogy szüleinket tiszteljük a magyarázat szerint? Azzal, hogy őket meg ne vessük, se haragra ne ingereljük, de tiszteljük, szolgáljunk és engedelmeskedjünk nekik s nagyra becsüljük őket. — Emlékszünk ÉH főpap fiaira. Ezek ott szoktak ólálkodni Israel fiai körül, mikor áldozatot mutattak be az Urnák s ellopkodták a néptől a legjobb darabokat. Sok más gonoszságot is követtek el, úgy hogy a nép zúgolódott Élire. Éli megintette fiait; de ezek nem hallgattak szavára. Ezzel megvetették atyjukat. A ki tehát nem hallgat szüleinek szavára az megveti őket. Emlékszünk József bátyjaira. Ezek haragudtak Józsefre és gyűlölték öt. Ezzel is megvetették atyjukat; mert Jákob annak örült volna, ha fiai mind szerették volna egymást. Tehát megveti szüleit az a ki gyűlölködik, czivakodik. Mikor a gonosz testvérek eladták Józsefet, a ruháját kecskevérbe mártották, így vitték atyjukhoz s azt mondtak neki: Ezt találtuk, ismerd meg,fiad ruhája-e vagy nem! így azt hitették el atyjukkal, hogy valami vadállat ölte meg Józsefet. Milyen rút megvetést tanúsítottak ezek a fiuk atyjuk iránt! Hiányzott belőlük minden *) Ez a felosztás a negyedik parancsolatnál a dolog természeténél fogva ajánlatosabb mint a „tilalom“ és „parancs“ szerint való csoportosítás.
