Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 2. szám - Sass János: Az új század feladata s a protestáns népnevelő
lőnek; mert a pénz volt előttünk legbecsesebb s annak fel kellett, ha a szükség úgy hozta magával, mindent áldozni. És e rohamos áramlatban kifejlődött bennünk az az életnézet, miszerint pénz nélkül, vagyis tulajdonkép a pénzen megszerezhető élvezetek nélkül az élet csak nyomorúság. Ez az alapelv terjedt el mindenüvé, a hova a zsilipen átszakadt ár hullámai elhatoltak. Csak amaz emelkedettebb halmok maradtak menten ez iszaptól, hol rendíthet- len hit az egy igaz Istennek emelt oltárokat s hűségesen áldozott nekik ez özönvíz ideje alatt is lélekben és igazságban,. Az embernek természetében fekszik, hogy minden új eszmét, mely a társadalom haladásának új irányt's lökést ad, annyira tulságba visz, hogy annak megvalósulása torzképpé sülyed. így változott a hitbuz- góság egykor kegyetlen inquisitióvá, így lett a múlt század elején feltűnt politikai szabadság szörnyű vérfürdővé, így vált a legnagyobb magyar üdvös eszméje alacsony bálványimádássá. De a tévelygésnek korunkban is az lett eredménye, a mi a pogány világban: az ember általános elégedetlensége. A zsarnok bálvány oltáránál tömérdek áldozataink árán se vagyunk képesek megváltani, a mit kerestünk, a kielégített léleknek enyhe nyugodalmát. Hiába fáradunk éjjel és nappal scorpiókkal korbácsolt rabszolgák módjára, hiába vetjük oda áldozatul testünk és lelkünk összes erőit, szivünk legszentebb érzéseit, a becsületet és jellemet. A vagyonos a legmesterségesebb raffineriával, minden erkölcsi korlátok lerombolásával s haladásunk minden vívmányainak igénybe vételével se találja már újabb nemét az élvezetnek, mely eltompult, meg- reszkedett idegeit felvillanyozná. Sem a vagyonos, sem a vagyontalan nem képes szánalomra méltó önkinzás mellett sem annyi pénzt szerezni, hogy vágyait utolérhetné. Pedig az életnek fényűzés, kényelem gondtalanság nélkül semmi becse nincs! A vagyonnak aránytalan eloszlása folytán a vagyonosok szivéből kiveszett a gyöngébbek iránti kímélet, elnémult azon kötelesség érzete, melyet az erősebbre a hatalmasabbra az ügyefogyott, a segélyteien iránt ez emberszeretet törvénye átruház; viszont a vagyontalanban irigység s gyülölség érzetét fejlesztette ki s megindította a sivár osztály ha r- c z o t, melynek jelenségei úgy szólván naponta feltűnnek társadalmi életünkben. A mellett a minden tekintetet félretevő kapzsiság óriási vereségeket szenvedvén itt is ott is önásta sírjába bukott. Egyik legnagyobb
