Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Tárcza
26 ment végbe a magyar nemzet politikai szervezetének átalakítása. István királysága nem volt zsarnoki, de nem is volt a mai modern értelemben vett alkotmányos királyság. Az első magyar király gyakorolta mindazon jogokat, melyeket e korban a nyugat-európai királyok gyakoroltak s melyeket ma felségjogoknak nevezünk, és nem osztotta meg azokat alattvalói egyrészével, mikét azt a nyugati királyok a kifejlődött hübéri- t ség nyomása alatt tenni kényszerültek. Az övé volt a legfőbb katonai, birói és törvényhozói hatalom, de eltérőleg a nyugoteurópai viszonyoktól a pénzverés, a háboruizenés és békekötés joga is egyedül csak őt illette meg, s hatalma egyformán kiterjedt az ország összes szabad lako- osaira. Hivatalnokai, kik ahatalom gyakorlatában neki segédkeztek: a megy éji ispánok, az udvarbiró és mindenekfölött a palotaispán, a későbbi nádorispán, a hatalmat ő tőle bírták, az ő nevében gyakorolták és bármikor elmozdíthatok voltak. István hatalma tehát jóval nagyobb volt, mint a nyugati királyoké, de még sem volt absolut. Királyi rendeletéit az ország legkiválóbb embereiből alkotott királyi tanácsnak meghallgatásával s ennek beleegyezésével adta ki. Egyházi és világi főurak gyülekezetében hozta törvényeit, melyek főképen a büntető igazságszolgáltatást szolgálták, s különösen a közbéke és a személybiztosság veszélyeztetőit sújtották szigorúan. István törvényhozásának legfontosabb része az, melynek czélja a magánvagyon biztosítása és az örökösödés jogának szabályozása volt. A királyi hatalomról táplált középkori felfogás, mely szerint az egész ország a királyé, továbbá az egyház érdeke, melynek hivatása teljesítéséhez birtokra volt szüksége, egyaránt megkövetelték, hogy a föld közös birtoklása megszűnjék, s helyébe a családra szorított magánvagyon s a király és az egyház vagyona lépjen. Az ország területéből István mindazt, a mi még nem volt egyházi vagy magánbirtok fenntartotta a király számára. Ilyenformán az ország jó nagy része királyi birtok lett, s e birtokok szolgáltak még sokáig a királyi hatalom alapjáúl. E királyi birtokok a rajtok élő szolga és vitézlő néppel nyújtottak módot Istvánnak a kormányzás berendezésére. A német grófságok, mintájára keletkeztek a megyék. Ezek élén ált a király által kinevezett ispán, ki e megye központjából, a királyi várból, kormányozta a megye területén lakó népet. A várispán vezette a király táborába a megye fegyveres erejét, ő biráskodott, s ö szedte be a királyi jövedelmeket. Valósziuü, hogy a megyék szervezése sem történt az egész országterületén egyszerre. Mint az első püspökségek, úgy az eglső megyék is az ország nyugati, legsürűaben lakott s legműveltebb részein keletkeztek, s csak a királyi hatalom és a keresztyénség fokozatos terjeszkedésével vonattak be a megyeszervezet keretébe az ország keleti és éjszaki, gyérebben lakott vidékei.
