Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Tárcza
24 azokkal összekötött veszélyeket el tudta hárítani, Megalapította a magyar királyságot és szervezte a magyar egyházat önállóan, függetlenül a külföldi beavatkozástól. Alig hogy átvette István az uralkodást, meg kellett mérkőznie a pogány vallás és a régi politikai szervezet híveivel. Koppány somogyi vezér felkelése nem volt általános, inkább csak Dunántúlra terjedt ki, hol az új eszmék hatása leghamarabb vált érezhetővé. A felkelők megrohanták István birtokait s Veszprém várát vették ostrom alá. István ellenök ment keresztyén magyarjaival, azonban seregének föere- jét a nyugati, első sorban német lovagok alkották, kiknek egy része Gizella királyné kíséretében jött az országba, más részét a vallásos lelkesedés, a dicsőség és birtokvágy vonzották a keresztyénségért küzdő fejedelem táborába. A fejedelmi hadak fővezére Venczelin a fölkelőket Veszprém alatt legyőzte és Koppányi párbajban megölte. István a felkelt somogyi nép minden termésének tizedét a pannonhalmi apátságnak adományozta. A győzelem után kezdetét vette a térítés nagy és nehéz munkája. A dolog természetében rejlett, hogy István a térítést nem kezdette meg egyszerre az ország minden pontján, hanem lépésről-lépésre haladt a Dunántúlról, az ország akkori központjából kelet és éjszak felé. Valószínűnek látszik, hogy István közvetlen hatalma egyelőre csak a Dunántúlra és a Duna-Tisza közére szorítkozott s csak lassankint terjedt ki előbb az éjszaknyugati és éjszakkeleti felföldre, majd a Tiszántúlra és Erdély nyugati részeire. A központi hatalom megszilárdulását nyomban követte a térítés. A térítést mindenütt az egyház szervezése: püspökségek és apátságuk felállítása előzte meg. Hagyományunk Istvánt magát is térítőnek,- apostolnak tünteti fel, s annyiban kétségkívül jogosan, hogy a nemzet előkelőire az uralkodó tekintélye és rábeszélése első sorban hatott, de a nemzet nagy tömegeinek megtérítése a hivatásos hittérítők, a papok és szerzetesek vállaira nehezedett. István felhívására nyugat minden országából siettek hitbuzgó papok és szerzetesek részt- venni a térítés dicső munkájában; legtöbben jöttek természeteseu a közeli Olaszországból, Csehországból és Németországból. Ez idegen papok egyelőre tolmácsok utján érintkeztek a néppel, de főgondjuk arra irányúit., hogy az apátságok és püspökségek székhelyein felállított iskolákban minél számosabb magyar születésű papot neveljenek. A hagyomány szerint István 10 püspökséget alapított. Ezek voltak : az esztergomi, kalocsai, győri, veszprémi, pécsi, váczi, egri, bihari (nagyváradi), gyulafehérvári és Csanádi. Kétségtelen, hogy nem egyszerre keletkeztek, s valószínűleg még csak a dunántúli püspökségek és a kalocsai voltak szervezve, midőn István sietett az általa megteremtett magyar egyház számára a pápa szentesítését kieszközölni. Azon szoros kapcsolatnál fogva, mely e korban az egyház és az állam között fennállott, a magyar egyház önálló szervezése egyértelmű volt magyar állam függetlenségével, s István felhasználta az alkalmat, hogy
