Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 1. szám - Tárcza

16

Testvéreim javéért.

Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem :

Erre segélj, oh Isten,

Én édes Istenem !

E földön annyi a könny,

És annyi itt a seb,

Mi volna boldogítóbb,

Mi volna édesebb ;

Mint a könnyet szárítni Habár egy cseppet is;

Mint a sebet kötözni,

Habár csak egyet is.

Én tövises pályámon Ragyogjon szeretet;

Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet.

Segélj meg engem Isten,

Én édes Istenem ;

Testvéreim javáért Fáradnom küzdenem!

A te hegyes arczádat Kérlek fordítsd reám ! Bűneimért ne büntess,

Én édes jó Atyám !

Körülöttem a Sátán Lest hány mindszüntelen; Atyám, a lélek kész, de A test erőtelen.

Bűnbánó könnyeimmel Üram, imhol vagyok,

S hiszem, hogy a felhöbül Irgalmad kiragyog.

Engem vad, száraz ágat Ults be ama szelíd Zöldelő olajfába Nagy irgalmad szerint!