Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 1. szám - Sass István: Tarlózás. VI.
13 a végrehajtóbizottságnak úgy, mint nekünk, a kik megválasztottuk. — Evvel az ott nem levéssel oly fényes bizonyítványt állítottunk ki a mi gyatraságunkról, a melynek gyalázatát le nem moshatja sem a végrehajtóbizottságról, sem mi rólunk soha senki. Ha semmi egyebet nem tett volna eddig az orsz. egyesület, minthogy most a többi Orsz. egyesületek sorában aláírja a hódoló feliratot, már evvel a cselekedetével méltóvá tette volna magát a fennállásra, mert legalább a világ tudná és látná, hogy mi is vagyunk, élünk és mozgunk. Ne méltóztassanak félre érteni. Nem azt akarom én ezen kijelentéssel mondani, hogy mi talán nagy fájdalmat okoztunk ő Felsége atyai szivének avval, hogy nem vagyunk ott a többi felekezeti tanítók sorában, hanem azt, amit már előzőleg is mondottam, hogy szégyen és semmivel nem menthető hanyagság az, hogy ezen orsz. egyesület nemcsak hogy megalakulni nem tudott négy év alatt, de inég csak életjelt sem tud adni magáról. Azt csak nem tételezhetem fel sem én, sem más, hogy az a bizottság a letolyt négy év alatt arra a meggyőződésre jutott volna, hogy felesleges ilyen orsz. egyesület megalakítása. Mondom, hogy ezt nem tudom feltételezni, először azért, mert ehhez nincs is joga, másodszor meg azért, mert ha a többi felekezeti tanítóság helyzete igazolja az orsz. egyesülést, úgy a mienk, a kik ha nem több, de annyi bajjal bizonyára küzdünk mint azok, épen úgy igazolja. Vagy talán azt várják, hogy a közoktatásügyi kormány intentió- jának megfelelően olvadjunk be, mi kicsiny felekezeti egyletek a megyei tanító egyesületekbe? Ezt nem fogjuk tenni, mert nem tehetjük. A mi specialis felekezeti ügyeink feltétlenül szükségessé teszik egyleteink fenntartását, de nemcsak a fenntartását, hanem az országos egyesülés által szoros összeköttetésbe hozását is. De meg, a mig mi kántortanítók ilyen mostoha elbánásban részesülünk az állam részéről, mint jelenben is, a mig oly sok a sérelem, s véget nem ér a jogos panasz, addig csak szervezkedés, csak egyesülésről lehet szó, nem pedig az ide vagy amoda való beolvadásról. Nem adhatjuk fel az országos egyesülés eszméjét, mert ha szükségük van arra az állami tanítóknak, a kik mi velünk szemben, hogy úgy fejezzem ki magamat, első szűlöttségi joggal bírnak ; ha fennbirják azt tartani, a róm. kath., az ev. ref. és az izraelita kartársaink, úgy fel kell azt állítani nekünk is, mert ellenesetben csak a mi gyengeségünket bizonyítjuk, mint a kiknek örökös panasz és siránkozás életük, de mégis sérelmeik orvoslására egy lépést tenni nem tudnak és nem akarnak Ennek a sem hideg, sem meleg állapotnak kifolyása azután az ilyen határozat, melyet szinte megdöbbenéssel olvastam az egyh. kér. gyűlés jegyzőkönyvéből, hogy : nAz egyházmegyei tanítok számára 1886-ban alkotott s a minister altul jóváhagyott alapszabályokon ezáltal változtatni nem kivan, mert a változtatással csak az mondatnék ki, hogy a tanító-egyletek élén csak tanítók állhatnak