Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Klauzer János: Vallásosság, hazafiság prot. népnevelésünkben
De nem prédikálok vizet, holott bort iszom. Befejezem soraimat egy nagy emberünk szavaival : „Előbb azon panasz emeltetett a nevelési rendszer ellen, hogy a gyermekek nem tanulnak eleget; jelenleg éppen az ellenkezőt mondhatjuk, s gyermekeink többet tanulnak, mint felfogni képesek. Az eredmény ugyanaz marad, s az, a ki húsz mázsa aranyat ad valakinek, de azon feltétel alatt, hogy egyszerre vigye el a vállán, valóban nem érdemel több köszönetét, mintha neki semmit sem adott volna. Miskolcz. Fiedler János. Vallásosság, hazafiság prot. népnevelésünkben. „Elvész az én népem, a mely tudomány nélkül való“ ! Mily jelentőség teljes mondása ez a szent Írásnak, ugyancsak gondolkodóba ejti az embert, ha annak értelmét s jelentőségét a maga teljességében felfogni, megérteni akarja [ Valóban ! az egyes népek, illetve annak vezetői — sokáig nem tudtak e kérdésnek oly jelentőséget tulajdonítani mint az érdemelne, mert hiszen ennek mikénti értelmezésétől s a hozzá való alkalmazkodástól függ egyes nemzetek jólléte, boldogsága. Homály derengett e kérdés felett egész a reformátióig, a midőn végre tisztán látszott ezen ügy felkarolásának is a fontossága. Mi volt a reformatio előtt a nép? A zsarnoki önkény által szellemileg s egyénileg szolgaságra kárhoztatott fizikai erő, melyet kormányzói használtak a mint czéljuk épen megkívánta. A tulajdonképeni nép nem is tekintetett szabad emberi méltóságánál fogva őt megillető jogokat igényelhető, öntudatos lénynek, hanem arra volt kárhozatatva hogy urának vakon engedelmeskedjék; s ha egyházi felsőbbsége s intézményei előtt is minden gondolkodás nélkül fejet hajtott; akkor biztosítva volt számára az üdvösség elnyerése. Az ilyen módon vezetett népnek most már micsoda tndományt adjanak ? Hát semmit ! Tudjon szó nélkül engedelmeskedni s ez elég a lelki üdvösségére. Midőn azonban a reformátió e kérdésre is kiterjesztette az elmét felvilágosító, szivet felmelegítő s az akaratot megnemesítő sugarait : oszlott a homály s magasan ragyogót az eszme „tanítsuk a népet, ne pedig tudatlanságában neki parancsoljunk.* Tanítsuk, de micsoda irányban kezdjük azt meg, micsoda ismeretek szükségesek neki? .Neveljük szabad gondolkodású, evangéliomi keresztyénnek“ volt a felelet s egyúttal az irány, mely a nevelésügy fejlődésére elhatározólag befolyt. Ez az irány közös valamennyi prot. népnél, de mily hatással volt ez arra a keresztyénre, mint állampolgárra, mint hazafira? Erre röviden felelhetünk, felköltötte benne a legszentebb érzelmek egyikét, a hazaszeretetet, azt tisztázta s midőn a fokozatos fejlődés a társadalmat arra megérlelte, szükségessé tette a családban, iskolában s az egész társadalomban azt a törekvést, hogy kettős jelszó alatt halad*
