Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 3. szám - Tárcza
83 nos, nem ez irányban fejlődött az egyház. A római püspökök, kik magukat szt. Péter utódjának, Krisztus földi helytartójának tartották, a történeti viszonyok ügyes kiaknázása következtében a többi püspökökkel szemben csakhamar nagy hatalomra tettek szert s pápáknak neveztettek. Rómából mentek szét a világ minden részébe a szerzetesek, hogy térítsenek s a keresztény vallásnak megnyert népek egyházi életét R.óma rendezte. Azonkívül Róma nevén ott ragyogott még a hajdani fény, dicsőség alkonypírja s mindezen körülmények találkozása szerezte meg- a pápa számára egész Európa előtt az erkölcsi tekintélyt. Ámde a pápák „nem érték be a szellemi hatalom fényével és dicsőségével, hanem felváltották azt a világi hatalom kétas csillogására, ingatag eredményeire,“ s ez okozta, az egyház romlását, elfajulását. A pápa azt akarta, hogy az ő czéljainak szolgáljon minden nemzet. Hogy e nemzetnek esetleg saját czéljai is vannak, hogy e nemzetnek fáj jogának megsértése, azzal a pápa nem gondolt. Az egyházi méltóságokat a nemzetek jogos kívánsága ellenére nem bennszülöttekkel, hanem igen gyakran idegeneki kel, leginkább olaszokkal töltötte be, kik a nemzeti törekvésekkel nem törődtek, azt meg nem érthették s a pápának mindenben hű eszközei voltak. Nem egyszer porig alázta meg a nemzetet fejedelmében a pápa. Henrik német császár Canossában szőrcsuhába öltözve könyörög VII Gergelynek. Barbarossa Frigyes pedig Velenczében III. Sándor pápának lábát csókolja meg. Ide fajúit ime a pápaság! így választották meg Jézusnak ama parancsolatját „a ki első akar lenni, mindeneknél utolsóbb legyen és mindeniteknek szolgája“ A papuralom a legnagyobb mértékben kifejlődött s a mindenütt egyforma egyházszervezet bilincsbe verte a nemzeti szellemet. S ez az egyházi absolutismus nemcsak a politikában érvényesítette nemzeteket elnyomó hatalmát, hanem a tudomány, az irodalom terén is. Az egyház nyelve a latin volt mindenütt s e mostoha gyermek miatt elhanyagolták a nemzetek édes szülöttjüket: anyanyelvűket. Nem értette a nép az isteni tisztelet nyelvét, nem értette azt a nyelvet, melyen kormányozták. S ha igaz, a mint tényleg igaz is, az az állítás, hogy „nyelvében él a nemzet,“ akkor a középkorban, a papi abs/olitizmus korában nem volt élő nemzet, halálos kábulatba ejtette a tömjén füst bódító illata. A nemzet jogainak úgy a politikában, mint az iíodalomban való lábbal tiprása a katholikus ejyház hittételeinek képtelenségén kívül nagy mértékben előmozdította a kath. egyház ellen való visszahatást. Már a reformátiónak előhírnökei is át voltak hatva, nemcsak a megújított vallás után való vágytól, hanem egyszersmind a nemzeti szellemtől is. Wycliffe reformatori működése ott kezdődik, midőn az ország és korona függetlenségét védi hazafiúi hévvel azok ellenében, kik a pápának Anglia felett való felsőségét vitatták A csehek Húsz Jánosban nemcsak reformátort, hanem nemzetük szülöttjét, a nemzeti érdekek, a nemzeti nyelv védelmezőjét is látták. Hogy nem e két férfiú közül lett
