Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 3. szám - Kund Sámuel: A felekezeti tanítók állami nyugdíja
76 3.) Szorosabb lenne a kopocs a képző és az életbe kibocsátott tanító között. A fiatal: 19 — 20 éves ember megkapja a tanítói oklevelet; neki indul a világnak azon tudatban, hogy ő most már végzett ember és mint ilyen, nem szorul senki segítségére, Útmutatására. Az élet azonban eme nagy mester hányszor teszi tönkre számításait? hányszor kell tapasztalnia, hogy olyan helyzetbe jutott, honnét nem talál kiutat. Milyen jó ilyenkor, ha bizalommal fordulhat valakihez, ki neki a helyes irányt megmutatja, vagy ha már eltévedt; kézen fogva kivezeti, a biztos révet megmutatja. Széttagoltságunk, szakgatottságunk mellett, melyet részben a felekezetiségi, részben a nemzetiségi állapotok teremtettek : eme jótékony vezető kéznek hiányát éreznünk kell, mert a felekezeti képzők azt mondják : mit törődöm vele, állami tanító lett ; az állami képzők azt mondják : mit törődöm vele, felekezeti tanító lett. De ha egyöntetű és egységes úgy a képzés, mint az iskola jellege: biztosan számíthatunk a a képző-intézetek istápolására a gyakorlati élet küzdelmeiben is. M. Nagy Bálint. (Vége következik.) A felekezeti tanítók állami nyugdíja. — Befejező közlemény. — A folyó évi január hónapban megjelent számban közleményemet ekép fejeztem be : „a jó akarat megvan egyházi hatóságainkban is, megorvosoltatni a tanítóknak a nyugdíj szabályzat némely szakasza ellen emelt panaszait; a rendkívüli kerületi gyűlésen Dunántúl kiadatott a kérdés javaslat tétel végett a népiskolai bizottságnak. Javaslatával foglalkozni fog a jövő (az az most már folyó) évi kerületi közgyűlés.“ Minő javaslatot fog tenni a népiskolai bizottság, azt még nem tudhatni. Alig csalatkozom azonban, ha azt mondom, hogy a népiskolai bizottság által elkészítendő felterjesztés leginkább azon sérelem megor- voslását fogja sürgetni, mely abból háromlik a tanítókra, a tanügyre és az egyházra, hogy a népiskolai tanítók nyugdij igényeinek megállapításánál a kántori javadalom czimén élvezett járulékok a nyugdij igény megállapításánál számba nem vétettek. Az egyház ez ügyben mikép gondolkodik, és mikép kell gondolnia, leginkább kiviláglik a dunántúli ev. ref. egyházkerületnek a múlt évben Csurgón tartott közgyűléséről felvett jk. 196 pontjából (lap 229), a melyből — előre bocsátván azt, hogy a közgyűlés ezen jkvi határozatát pártolás végett megküldötte a testvér kerületeknek is — szóról szóra ide irom a következőket: Peti Lörincz a kántor tanítók nyugdij ügyének fontosságára s a nyugdíjtörvény revíziójának közelségére való tekintetből kívánatos lévén, hogy a kérdés folyton napi renden tartassák, a következő javaslatot terjeszti elő :
