Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 3. szám - M. Nagy Bálint: Az általánosan kötelező állami elemi népoktatás előnyei és hátrányai
71 Az általánosan kötelező állami elemi népoktatás előnyei és hátrányai. Ha az ó-kori népeket nevelészeti szempontból tekintjük, ha vizsgáljuk azokat a tényezőket, melyek hivatva voltak arra, hogy az egyes népcsaládok nevelésének irányt jelöljenek ki; ha meggondoljuk azt, hogy ezen népcsaládok mennyire a maguk erejére, fizikai és értelmi tehetségeikre voltak utalva akkor, midőn fajukat, egyediségüket megóvni, megőrizni és megszilárdítani akarták ; ha a népcsaládok vallási tantételeit — még a legfejlettebbekét is, mint a zsidók- és egyptombe- liekét— nézzük is, melyek az általános ember-szeretet helyett a nemzeti egységhez tartozókat rendelik csak közös szeretetben és gyámolí- tásban részeltetni: teljesen helyeselnünk kell azon törekvést, hogy mindegyik nép nevelészeti evangeliomát és egyedüli boldogúlhatását a nemzeti, vagy máskép: állami nevelésben vélte feltalálhatni. Régen ki volt mondva ugyan az eszme: „Szeresd felebarátodat“, de a nemzetek vezérlő férfiai fajuk fenntartása érdekében a »felebarát* elnevezés alatt csak a nemzet testéhez tartozókat értették, míg a más népek fiait megcsalni, anyagilag megrövidíteni, vagy megrontani, nemzeti erénynek magyarázták, annak elkövetőjét nemzeti hősként ünnepelték. Ezen elvből — a létfenntartás elvéből — fejlődött ki tehát az ó kori népek egyedüli, sőt egyoldalú kötelező állami 7ievelése. A nevelés-történet felosztásánál is határpontot, oszlop-követ jelent Krisztus megjelenése, mert míg az ő élőt e levő nevelészetet a.) alanyi nevelésre, melynél az egyén megsemisül az egyetemessel szemben, mint Chinában, hol az egyetemes neve család, Indiában : kaszt, Perzsiában : nép, Egyptomban : pap; — b.) egyedi nevelésre, mint a rómaiaknál, helléneknél, hol az egyetemessel szemben az egyed lép előtérbe de, csak az állam korlátain belül; — c.) Istenuralmi nevelésre, mint izrael népénél, hol a nemzeti Isten által kiadott tőrvény az összes állami élet alapja — oszthatjuk fel, addig a Krisztus utáni idő, melyben újra hangzott a szózat: „Szeresd felebarátodat“ és „felebarátod minden ember“ — a humánus nevelés kora, mely ismét felosztható: reformatio előtti és utáni nevelésre. A reformátio előtti nevelés tisztán az egyház kezében volt a zárdák és szerzetek által^gyakorolva, de már a közép-kor végén iparko- kodik magát az egyház hatalma alól kivonni, melynek alapján a lovagrend, városi polgárság és a tudósvilág (egyetemek) körében önálló műveltség és nevelészeti rendszer fejlődik ki. Magyarországban a középkori oktatási intézmények szinte az egyház felügyelete alatt és annak kezében voltak. Szent István nagyszerű alapítványai, melyeket épen a népnevelés érdekében tett a szerzetesek és papok számára egyenesen az egyház feladatává tették a nép oktatását és a szerzetek iparkodtak is feladatuknak
