Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - Egyesületi tudósítás
58 frt. Erre nézve határozatba ment, hogy ezen első rendelkezésre álló összeg tőkésítessék és csak a jövő évtől kezdve osztassék ki ösztöndíj, illetve segély. A közgyűlésnek első tárgya Polgár Jószef ügyvivő alelnök gondosan összeállított, kimerítő jelentése volt, melyben először is kegyele- tes szavakban emlékezett meg Kollmann György volt felsőnánai tanító, veteran kartársunknak aug. 13-án törént elhunytáró). A gyűlés a boldogult kartás elhunyta feletti mély részvétének jkönyvileg is kifejezést adott miután az elköltözött évek hosszú során át a tanügynek lelkes és fáradhatatlan bajnoka és egyletünknek is mindenkor nemcsak buzgó tagja, hanem számos éven át alelnöke is volt. Életrajzának megirására Kring Gy. kétyi kartárs kéretett fel. Hammel L. kétyi és Wagner J. f.n-ánai lelkészeknek a temetés alkalmával elmondott s az elhunyt érdemeit méltató szép beszédeikért pedig jkönyvi köszönettel adózott a gyűlés. A lelkiismeretes munkában megőszült pályatárs elhunyta feletti bánatunkat növeli még az a tudat is, hogy ő is előrehaladott kora miatt annak idején nem vétetett fel a nyugdíjintézet kötélekébe és így, daczára annak, hogy félszázadot jóval meghaladó ideig a legnagyobb buzgósággal szolgálta mint néptanító a hazát és egyházat, családja most minden támasz és segély nélkül áll; csak azt reméljük, hogy a miniszter közismert jószívűségéből nyer majd az elárvult család annyi kegydíjat, hogy a legnagyobb nyomortól meg lesz óva. Az alelnöki jelentés további folyamán megválasztotta a gyűlés Tihanyi Domokos, Tolna vármegye kir. tanfelügyelőjét dísztagjává, Wiezner Boldizsár, állásától megvált tanügyi esperesnek pedig a tanítók irányában mindenkor tanúsított jóindulatáért köszönetét mondott. A terjedelmes alelnöki jelentés elhangzása után, melyért a gyűlés szintén köszönettel adózott, Lágler S. egyh. elnök hangsúlyozta, mily fontos és mennyire szükséges egyházi életünkben, hogy az egyházak élén álló lekészi és tanítói kar között a kellő egyetértés meglegyen s felhívta a gyűlés figyelmét egy a „Nemzeti iskoládban megjelent „A dunántúli ev. tanítók mint páriák“ czimü közleményre, azon nézetének adván kifejezést, miszerint helyén valónak tartaná, ha egyletünk e kérdésben állást foglalna. A gyűlés, szóban levő közlemény felolvasása után behatóan megvitatván a kérdést, a maga részéről is sérelmesnek tartja és nem tud megnyugodni abban, hogy midőn az orsz. tanítói nyugdíjintézetben megállapítják nyugdíjigényünket, fizetésünknek csak felét veszik alapúi, a másik felével az egyházhoz utasítva bennünket azon indokolással, hogy annak is teljesítünk szolgálatot mint kántorok. Egyházkerületünk meg egyik legutóbbi gyűlésen határozatként kimondta, hogy a tanítókat ezután nem veszi fel a „gyámoldá“-ba, mondván, hogy az állam gondoskodik rólunk. így tehát mi dunántúli ág. ev. tanítók, mivel egyúttal kántorok is vagyunk, tehát kettős terhet viselünk, két szék között a földre esünk és más felekezeti, községi, vagy állami tanítókkal szemben érzékeny és méltatlan hátrányt szenvedünk. Miért is a gyűlés minden
