Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 2. szám - X–Y: A tanítóegyesületi lelkész-elnökségek
34 így tartott ezen szép szokás egy két kivétellel az évek hosszú során keresztül s így tarthatott volna ez még tán beláthatlan időkig, a nélkül, hogy az egyesületeknek csak eszébe is jutott volna, hogy ez másként is lehetne. A mint azonban az egyházkerület ezen uzusból a tanítóságnak szabályt alkotott s kimondta, hogy a tanító-egyesületek elnökének lelkésznek kell lenni, ez a tanítóságot gondolkodóba ejtette s neki szerfelett visszatetszett, s azon kérdés merült fel, váljon ezen kényszerzubbony összeggyeztethetö-e a protestantismus szabad szellemével, mely a tanítóság között azon megoldást nyerte, hogy nem. Meg aztán a dolog oka, miértje felöl is történt gondol kodás, melyből a tanítóság olyanféle »azért« ot hozott ki, mely. reá nézve sértőnek és lealázónak mutatkozott, melyből azon nézet domborodott ki, hogy saját otthonunkban most már tán magunk is vezethetnénk haszonnal háztartásunkat s a kölcsönkért elnökséggel most már tán fölösleges másokat megterhelni. A mint tudom, ez a tanítóság véleménye. A lelkészségé pe- dig úgy látszik nem ez. Hol van tehát e kettőnél az igazság? Ezt kideríteni födolognak tartom. Mert szerintem nem az a mérvadó, ennek vagy annak mi a véleménye, hanem az, hogy mi az igazság. , Ennek kiderítésére lássunk »egy evangélikus lelkész« adatai nyomán legalább néhányat a lelkészi kar véleményéből, mely szerint a tanító egyesületekben igenis lelkésznek kell az elnöknek lenni mert: 1. A lelkész is tanító, tehát joggal lehet nem csak tagja, de elnöke is a tanító egyesületnek. Itt már magában a tételben sincs igazság, mert nem áll az, hogy a »lelkész is tanító«, hanem az állhat, hogy a lelkész tanító is Első sorban tehát lelkész s csak másodsorban tanító. Azonban ez alapon azt is lehetne állítani, hogy a tanító lelkész is, hisz ö is végez lelkészi teendőket kicsinyek és felnőttek között. Es mint ilyen e szerint joggal lehetne tagja e lelkészi körnek, sőt tán elnöke is. Nemde absurdum? Bizony az! De he ilyenfélére akarunk támaszkodni, akkor a paritás elvét is be kell tartanunk. Pedig ettől nagyon messze vagyunk. Hisz a lelkészi értekezletekre tudtommal még a helybeli tanító sem hivatik meg soha, még csak vendégül sem. Míg ellenben a tanítói értekezletekre vendégül a helybeli lelkész s a körlelkészek mindig meghivatnak, sőt némely
