Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 8-9. szám - Iván bácsi üzenetei

260

„<ember“ mint hivatalnok egy és ugyanazon nemes czél kivitelén

fáradozik.

Ezt kívánja egyházunk érdeke és népünk boldogíthatása. — Azért a lelkész, ha kántorszerdára gyónni indúl, nem mint privát egyén, de mint hivatalnok ül fel a kocsira, és ezen minőségben nem-e találhatna mellette helyet a tanító is mint hivataltárs ? Ha így gondolkodunk, akkor sok anya-gyülekezet filiáiban a temetések alkalmával hogyan férnének meg egy kocsin az illető egyházi személyek?

Egyébiránt jobb, ha erről tovább nem tárgyalok miután szerintem ez a dologra vonatkozólag csupán mellékes körülmény.

Czikkeden végig K. B. meggyőződtem arról, hogy a helyi körülményeitek figyelembe vételével bíráltad közleményemet. — Ha a mi viszonyainkat ismernéd, talán másként vélekednél ?

Fogadd különben baráti kézszorításomat

Bándy János,

ev. tanító.

Iván bácsi üzenetei.

Gondos apának. De hát hol van az megirva, hogy annak a fiának okvetlen carriérí kell csinálnia Nem gondolnám, hogy nem léteznének az emberi életnek egyéb czéljai is. Mert az már csak kétségtelen, hogy nem lehet mindenki sem egyetemi tanár, sem miniszter, sem kúriai biró vagy bankigazgató, de még Írnok, falusi biró, vagy iskolamester sem. És igy nagyon igazságtalanul volna a világ berendezve, ha itt az élet czélját csak azok érnék el, a kik magas állásra tudtak felvergődni vagy nagy vagyont voltak képesek összeharácsolni. Hát ama százezrek és milliók, kiknek ez a szerencse nem jutott osztályrészül, egytől-egyig boldogtalan czéltévesztett, elszerencsétlenült emberek volnának ? Nevelje a fiát mindenesetre úgy, hogy szivébe legyen oltva a törekvés, a haladás, a tökélyesbüiés. Nem törekedni előre nem hiba, de bűn. De ne magas állásban, rangban, vagyonban keresse a fiú az élet czélját, hanem valamely eszményi hivatásban: család alapítás, közügyek munkálása, az állam hivatásának végrehajtása, tudomány, művészet stb. Mindenek felett pedig igyekezzék megszerezni azt a szerény kincset, melyet semmi vagyonnal meg nem lehet vásárolni, de a melyet megszerezni kivétel nélkül mindenkinek hatalmában áll: a boldogságot. Ha ezt sikerül, elérnie több önbizalommal mondhatja el; „itt vágynak kiket reám bíztál“, mintha minden fiából üres szivü minisztert sikerült volna nevelnie.

H. L., Wl—a. Nem úgy volt az. A furfangos diák nyulfület varrt a köpenyege szélére, hogy kilafogjon s úgy ment el a tanárhoz szabadságot kérni, mivel itt az édes atyja. A tanár azon hiedelemben, hogy a szabadságengedély ára fejében nyúl lappang a köpenyeg alatt, szívesen megadta az engedélyt. Különben szemtanú én sem voltam s azf se tudom, mi történt tovább.