Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 8-9. szám - Tárcza

Midőn pedig még egy utolsó Istenhozzádot küldöttem le az ara­nyosnak folyosónk ablakából, a pöttön jószág majd kővé meredt bámulatában. Otthon még jóformán be sem fordult a hintó a tágas udvarra, már újságolta az eléje siető nagyapának : — Nagypapa, a néni a paliyás abjakából kiálltott le Majgitkája ! * „Az uj honpolgár“ nagyban aratta még babérait országszerte és az én kis hős tenoristám örökké boglyas hugocskájával máris versenyt fújta Goldstein Számi bohókás kupiéit olyan sikerült mimikák és moz­dulatok kíséretében, hogy a mi felejthetlen Sziklaynk is jót mulatott egy alkalommal a majmoláson. Alig köszöntött be a tavasz napsugárral és virág illattal, az én kis dalos madaraim is kirepültek és meg sem álltak egész az ismeretes rácsos kapuig, melynél a játszótársak örömtől sugárzó arczocskája fogadta őket. Csak rövid néhány napon át verték fel az ódon kastély-kert csendjét játékaikkal és édes kaczagásukkal és máris maradandó emléket hagytak maguk után távozásuk alkalmával a Goldstein Számi kuplé- jának dalamában. Megenni való baba volt a mi Margitkánk mindenféleképén; de valósággal ellenálhatlan, ha rágyújtott az ismeretes refrainre : én vadok a Goldstein Számi , . . . És elképzelhetjük a hozzátartozói ajkáról fakadó kaczagást, midőn egy alkalommal, épen ozsonna idején, a folyosón rekedt a cseppség. A kilincset nem érte el és így parányi öklével dörömbölni kezdett az ebédlő ajtaján ; Ejeszszen be Pétej bácsi. Én vadok a Goldstein Számi . . . * Nagyapának és Margitkának egyaránt rósz napjuk volt. Szombat és igy tehát fizetés napja lévén, nagyapa kedvenczét kitiltották annak dolgozószobájából, mert bizony idegen pénzolvasása nem gyereknek való mulatság. És Margitka mégis csak besomfordált a paradicsomba. Hol és mikor ? senki sem tudott számot adni róla. Azután csak meghúzódott jó ideig az Íróasztal mellett. De azok a tolakodó legyek úgy bosszantották és végtére is: ő unatkozott! Las­sacskán közelebb húzódott nagyapához, hol ide, hol oda kapott, ezt megfordította, azt megkukucsálta, kérdést kérdésre halmozott, a felele­tet be sem várva soha . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom