Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Tárcza
228 pontosan begyakorolt karének is. Több kartárstól halottam, hogy az énekkart pár évi fennállás után be kellett szüntetni és pedig azért, mert a tagok nem jelentek meg pontosan a begyakorlási időre. Ez a közönbösség inkább az egyházi, mint a világi énekóráknál tapasztalható. Én már a mindennapi iskolában gyakoriok be pár egyházi éneket kettős hangra. A begyakorlást folytatom az ifjúsági körben. Szóval nevelni kell szorgalmas és buzgó tagokat az énekkar számára is. Népünkben megvan a hajlam az olvasásra s szívesen olvasgat. Igyekeztem híveim figyelmét a vallásetkölcsi olvasmányokra irányítani E czélból lelkészemmel egyetértve, estéli felolvasásokat tartottunk a téli időszakban. Szívesen jött ezen felolvasásokra ifjú, férfi, nő, öreg egyaránt. Néha egy-egy olvasmányt a hallgatók meg is vettek, hogy odahaza családjuknak is felolvashassák. A Luther-társaság szívesen bocsájt rendelkezésére bárkinek igen olcsó pénzért, vagy talán ingyen is, megbecsülhetlen valláserkölcsi olvasmányokat. Egy alkalommal egy községünkben nagybérlő, a cséplési idényben, elvitt kocsin gazdaságába. Útközben feltűnt, hogy munkásai a cséplést még nem kezdték el, holot. már délután 3 óra felé járt az idő. A kazlak és asztagoktól nem láthattunk senkit. Azonban midőn a kocsiról leszálltunk, a következő beszédet hallottuk: „Én tehát a mondó vagyok, hagyják itt a munkát, bármennyi bért Ígérne is az uraság. Nézzék e sok asztagot, az mind a szegény ember véres verejtékének eredménye. Hadd tudják már meg egyszer az urak, hogy szegény ember nélkül, munkásnép nélkül, egy nagy semmik volnának.“ Nyomban rá így hallottunk beszélni: Atyámfiái ez már a harmadik „gyüttment“, a ki el akar bennünket csábítani a rendes munkás élettől. No hát ,mi igenis látjuk ezeket az asztagokat de azt is tudjuk menyibe kerülnek ezek az uraságnak: fizeti a haszonbért, a sok különféle adót, cselédséget, napszámost. Későn, korán talpon van, ha marad neki valami fáradságáért, megérdemli. Azt tanultam iskolában, templomban: dolgozzál és imádkozzál, úgy megsegít az Isten. Az estéli felolvasások alkalmával hány példát hallottunk; de meg tapasztalhattuk és láthattuk is az életben, hogy a dologtalan embernek felkopik az álla. Istenben vetett bizodalommal folytassuk a munkát. Ide mellém, a ki akarja a józan munkásságot!“ Ebben a pillanatban a kazlak közti keskeny nyíláson láttuk, hogy egy 30 év körüli derék munkás mellé gyülekeznek a napszámosok. A másik oldalon pedig, mint egy élő tilalomfa állt magában a „czuczilísta“ apostol. Mi is előléptünk rejtekünkből, s midőn az „apostol“ minket meglátott futva menekült kudarczának színhelyéről. A bérlő köszönettel Ígérte meg munkásainak, hogy jól megérdemelt bérüket ezután is pontosan fogja kiszolgáltatni. A gép elindúlt s az emberek vígan folytatták a félbehagyott munkát. Az uraság most melegen szorította meg az én kezemet is. „Ha minden tanító — mondá — igyekeznék vallásos, munkás, józanon gondolkodni tudó polgárokat nevelni, úgy boldog lenne a haza. Az önök által tartani szokott felolvasásoknak
