Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 8-9. szám - Tárcza

225

Egyházunknak az Ínség hü barátja,

Nem számíthat itt senki gazdagságra,

Egyházunk sorsa : küzdés, megvetés,

Nincs itt érdemrend, nincs kitüntetés.

* *

*

Üdv neked, a ki egész életedben A vallásnak húrjait pengetéd,

Magyar földön még senki lelkesebben Nem ápolta a hit költészetét,

Neked köszönjük, a „Búzgóság könyvét,“

A mely letörlé annyi siró könyét,

Ragyogó tollal irt „Őrangyalod“,

Hány bánkodónak vigaszt adhatott !

* *

*

•

Tudom, hogy múló kincset, dicsőséget Nem vársz önzetlen munkásságodért,

Fogadd el, mit egyházad nyújt néked:

A hálakoszorút és zöld babért ;

Habár kezed, a kobzot majd elejti:

Az útókor neved el nem felejti,

S ha itt elnémúl bűbájos, dalod :

Ott fenn az Urat újra áldhatod.

* *

*

Légy mind a sírig egyházunk költője,

Erősítsed a lankadók hitét,

Légy a közönyösöknek ébresztője,

Lágyítsd meg az önzők kemény szivét,

Taníts hitre, szeretetre, reményre,

Függeszd a gyászolók szemét az égre,

Magyar Gerok, azt kívánom neked :

Soká zengd el még hattyúéneked !

Nagy Lajos.

szentantalfai evang. lelkész.