Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Bándy János: Az iskolaszéki intézmény tarthatatlansága és gyökeres reformja
219 1. Képes-e az iskolaszék, mint Ítélő bíróság- kötelességének az iskolái érdeknek kivánalmaknak és hatásos intézkedéssel járó cselekedeteknek megfelelően eleget tenni ? 2. Képes-e az iskolaszék az iskolai ügyek czélszerű vezetését a kellő szakismerettel, tapintatos eljárással nem csak éleszteni, de fen- tartani is ? 3. Képes-e a tanító helyzetét, állapotát, terhes kötelességet és hivatalából kifolyó sokoldalú követelményeit megérteni, és vele együtt érezve, ügyének előmozdításához segítöleg hozzá árulni ? 4. Képes e az iskolaszék ügytársi szeretettel és búzgósággal minden részrehajlás nélkül a népiskolai ügyek érdekeit előmozdítani és püdagógiai szabályoktól el nem térőleg higgadtan cselekedni ? 5. Képes-e az iskola czélját, a tanító eljárását meggyőződésből és tapasztalásból megértőm és igy a reá ruházott kötelességeknek és jogok nak megfelelni is ? 6. Képes-e az iskolaszék magát, ha nem is tanítóvá, de legalább hü iskolabaráttá érezni és követésre méltóan a tanítót, mint ügytársat vagy barátot tisztelni ? 7. Képes-e az iskolaszék a tanító és szülők szoros összeolvadására némiképen is jó példával előljárni? Bátran és nyíltan felelhetünk rá, hogy egyetlen egyik esetben sem, — mert : 1. Nem képes felfogni, a mihez joga van s épen ezért, ha cselekszik is csak zűrzavart okoz. 2. Mert az érdeklődés nem az általános népnevelés ügyéért, de saját érdeke előtérbe helyezéséért ébred fel benne. 3. Mert a szakképzettség hiányában nem tekinti a tanítót ügytársának, hanem vagy feljebb valójának, vagy legtöbb esetben alárendeltjének, a mi egyik esetben sem felel meg az őszinte jó harmóniának vagy az egymás iránti tisztelet jó viszonyban való fentartásának. 4. Az iskolaszék, különösen városon és nagyközségekben, különböző rangú, képzettségű és leginkább egymástól nagyon elütő foglalkozású egyénekből lévén szervezve ; nemcsak saját maga körében nem képes magát együvé tartozónak érezni; de lelki állapotaik szétválósága miatt saját érdekeiket sem képesek védeni, annál inkább nem képesek az olyan ügyet ellenőrizni, vezérelni és támogatni, melyhez sem hajlandóságuk, sem szakismeretük nincsen. Ez ideig az iskolaszék még mindig nem ellenőrző, hanem pláne igazgató testület, sőt ennél is több: az iskolának birtokosa, mestere s váljon mik benne a tanítók? Olyan püdagógiai gyári munkások, mint a kik soha mesterek nem lehetnek ; de sőt még csak iskolaszéki a 1 e 1 n ö k ö k sem.“ Váljon igazságos eljárás-e az, hogy egy okleveles tanító, a ki 8 éven keresztül nélkülözések és tetemes anyagi kiadások árán megszerezte magának a hivatásához szükséges kellékeket, olyan felügyelet
