Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Vegyesek
210 A győri ág. hitv. evang. egyházközság kebelében fennálló „Egyházi énekkar-egyesület1' a magasabb egyházi zene iránt való minél nagyobb körű érdeklődés felkeltése czéljából, részben a saját, részben pedig a »Dunántúli evan%. egyházkerületi ének- és zen epártoló -egyesület “ javára f. 1900. évi junius hó 24-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor, a győri ág. hitv. evang. templomban, kiváló művészi erők közreműködése mellett egyházi ének- és zene-előadást rendezett a} következő műsorozattal: 1. Bach. Praeludium és fuga. Orgonán előadja : Altdörfer Győző úr. 2. Weber J. K. Adventi motette. Előadja az ev. egyházi énekkar. 3. Bach. „Air“. Gordonkán és orgonán előadják: Kirchner József és Elek úrak. 4. a) Kirchner E. Nagypénteki kar; b) Schneider Fr. Húsvéti ének Előadja az ev. egyh. énekkar. 5. Corelli. Adagio. Hegedűn és orgonán előadják: dr. Vajda Emil és Kirchner Elek úrak. 6. Kapi Gy. A 46 ik zsoltár, motette. Előadja az ev. egyh. énekkar. 7. Rheinberger. Sonata. Orgonán előadja: Altdörfer Győző úr. Papavatás Pápán. Szép és lélekemelő ünnepségnek volt szinhelye április hó 8-án, virágvasárnapján a pápai evangélikus templom Ekkor avatta fel ugyanis Gynrátz Ferencz úr Pröhle Károly, — jelenleg nemes- dömölki segédlelkószt magasztos hivatalába. Az ünnepség fényét emelték s egyszersmint a nagy fontosságú aktusnál segédkeztek: Varga Gyula vönöczki lelkész, kemenesaljai esperes, Kiss Lajos alásonyi, Pröhle Henrik kőszegi lelkészek s Mohácsi Lajos püspöki titkár. A kedvezőtlen idő daczára nagyszámú ünneplő közönség tölté meg templomunkat e napon. A szertartás r*ndes istentisztelettel vette kezdetét, mely alkalommal Mohácsi Lajos egyházi beszédében Jézus utolsó útjáról elmélkedve, élénk szinekkel s igaz bensőséggel festé meg a virágvasárnapi esemény örökké fenséges voltát, mely végeredményében megváltatásunknak lön eszközlője. Beszédéből nem hiányoztak a mai ünnepséget előre jelző részletek sem, mert mint hirdeté: — Sión most is örvendez, hiszen őreinek s/áfna egygyel ismét szaporodni fog! — Az egyházi szónoklat befejeztével s a gyülekezeti közének elhangoz- tával Pröhle Henrik lépett az oltár elé, hogy kiszolgáltassa édes testvérének, — még mielőtt az hivatalába felavattatnék, — az úri sztm vacsorát. Könnyekig megható szép beszédben szólott az idősb testvér, az Urnák immár felszentelt szolgája az ifjabbhoz, ki ime eljutott szintén életének ama legfontosabb pillanatához, melyben örök hűséget esküszik a Krisztusnak, hogy az ő evangeliomának lelkes hirdetését választva életczélul, az egyház áldásával bocsáttassék ki az Ur szőlőjébe. Felemlítő az igaz testvéri szeretet s vonzalom hangján, hogy hosszú volt az út, mely idáig vezetett, hogy ezer veszély s baj fenyegető őt, mig idáig eljutott. De ím segítségére volt mindeddig az Ur, s a mint ott, a küzdőtéren a hű szülők őrködő gondja, a szerető testvér igaz vonzalma híven kitartának mellette; úgy most a boldogságtól áradozó szülői s testvéri kebel hálafohászt bocsát az Ur zsámolyához e mostani pillanatért, s együtt hullat örömkönnyüt apa, anya a fiúval, testvér a
