Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Matthesz Sándor: Iskoláink czélja és a magyar nyelv
181 nak. Az erkölcs a valtásosságban leli támasztópontját. Az állam saját jólétének előmozdítása c/.éljából követeli, hogy az iskolában a vallásosság kellő mértékben ápoltassék, mert abból fakad az ethikai alap, a mely a honpolgárokat készteti kötelességüknek lelkiismeretes, önszántukból való teljesítésére. Sokat, mondhatnók túlságos sokat vár az állam az is iskolától. Lelkiismeretes munka, hangya szorgalom kell ennek eléréséhez. — Az egységes nemzeti iskola fogalmában azonban benne rejlik, hogy mind ezt, a nemzetiségi vidékeken is, az állam nyelvén érjük el. Ez, az elfogulatlanul gondolkodó előtt dilemma. Vagy hasznos fel világosodott honpolgárokat, vagy a nyelvet. — A kettő egy csapásra nem érhető el.*) Német egyházunk mindig a legnagyobb tisztelettel viseltetett a magyar nyelv, mint az állam nyelve iránt, példa reá egy 1796-ban hozott esperességi határozat, mely kimondja, hogy a magyar nyelv az iskolában, mint rendes tantárgy taníttassák. Hogy most már száz év után sem a magyar iskoláink tanítási nyelve, annak három oka van : a) népünk kiváló szivósággal csüng anyanyelvén; b) vidékünk földrajzi, inkább néprajzi fekvése és c) egyházunk elve, melylyel iskoláinak jóhir- nevét megalapította — minél több műveltséget a népnek. Megelégedett avval, ha a népet meggyőzte az egységes államnyelv szükségéről, a haszonról, mely annak tudásával jár. Igyekezett odahatni, hogy a családban törjön magának utat, a mit el is ért. Sovinismusról beszélni hazánkban, a melynek főelve a szabadelvü- ség, nem igen lehet, ha Németországot veszszük példáúl. Ott a lengyelt, ki magán úton meri tanítani v. tanulni anyanyelvét elzárással büntetik. Nálunk a nemzetiségek joga széles alapokon nyugszik. Igen találó a szabadelvű sajtó egyik szószólójának nézete a túlhajtott sovinismusról mikor azt mondja .abból a gondolatmenetből, hogy a mely állam kenyerét eszem, azon állam nyelvén éljek, lehet ugyan törvényt alkotni, de igazságot nem.“ Igenis szerezzünk tiszteletet az állam nyelvének, de ne téveszszük szem elől hármas czélunkat: neveljünk az egyháznak hitbuzgó tagokat, a hazának áldozatkész, életre való polgárokat, kik bírjanak politikai érettséggel ; — legyen erkölcsi alapjuk, hogy kötelességüket meggyőződésből teljesítsék; az államot annak törvényeit és közegeit becsüljék, legyen elég erejük az egyház és állam ellen áskálódok cselszövéseit megtörni és visszautasítani, a mit csak is akkor érünk el, ha hívek maradunk jelszavunkhoz — műveltséget a népnek. Matthesz Sándor. *) Ez egy kissé tiilzott állítás. Számos példa mutatja, hogy igenis elérhető. Csak a kezdet nehéz ! S z e r k.
