Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Szutter Dániel: Szükséges-e az egy tanítós, osztatlan népiskolák részére külön tantervet készíteni?
174 lenül szükséges, s minden egyes vidéken oly dolgokról folyjék csak a tanítás, — ezt különben a tanterv is megengedi, — a mikkel az ottani lakosság foglalkozni szokott. A testgyakorlás czélja a tanuló testi erejének és ügyességének fejlesztése lévén, a tantervjavaslatban főanyagúi a játékot kellett volna ki jelölni, a melyre manap még a középiskolánál is mind nagyobb figyelmet fordítanak, s a testnek minden részét egyenlően erősíti, a rend- és szabadgyakorlatból kevesebb is elég. S miután ezekben felsoroltam az osztott iskolák részére készült tantervjavaslatra vonatkozó észrevételeimet: áttérrek dolgozatomnak tulajdonképpeni tárgyára, a felelek ama felvetett kérdésre : szükséges-e az egy tanítós, osztatlan népiskolák részére külön tantervet készíteni, avagy ezek tanítói is dolgozhatnak az ismertetett tanterv szerint? A ki tanulmányozta az osztott iskolák részére készített, tantervjavaslatot, meggyőződhetett a felől, hogy az a legfőbb tárgyakból, — melyeket gyakorlati fontosságuknál fogva egész terjedelemben tanítani valójában elengedhetlen kötelessége minden iskolának, — az elvégzendő tananyagot, — az előbbeni tantervben megszabottakhoz képest, — nem hogy kibővítette volna, sőt inkább szükebbre szabta. Ha már most a beterjesztendő véleményekhez képest, s munkám első részében megjelölt módon a művészeti tárgyak, a gazdaságtan, s testgyakorlás anyaga redukálva lesz, úgy szükségtelen az egytanítós osztatlan iskola részére külön tantervet készíteni, dolgozhatunk mindnyájan egy tanterv szerint, s dolgozunk is készséggel s örömmel, de ez az egységes tanterv aztán legyeit valóban jó, mely a létező viszonyok számbavételével szabja ki az elvégzendő anyagot ! Az egységes tanterv behozatala mellett szól azon megdönthetetlen igazság, hogy a népiskolának czélja egy és ugyanaz az osztott s osztatlan iskolában, falun mint városon : a növendékseregnek vallás- erkölcsi s hazafias nevelése mellett megadni mindazon ismereteket, mikre az életben szüksége lesz. Avagy tán kevesebb a szellemi szükséglete a falusi embernek, mint a városinak? Ezt éppen nem állíthatjuk, sőt inkább, ha igazságosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a haladó kor mind több és több tudást követel minden embertől. Ha valamikor állt, áll különösen napjainkban szt. könyvünk mondása : — elvész a nép, mely tudomány nélkül való! — Manap csak az boldogul, a ki kiemelkedett a porból, kinek tudása alapos, ki a szellem fegyverét is képes használni, ha az életharcz őt erre készteti. Igen, igen adjon az az osztatlan iskola is annyit, mint az oszottt, ne maradjunk adósai annak a jó falusi népnek, mely a legtöbb esetben több s nagyobb áldozattal tartja fenn a maga osztatlan iskoláját, mint a sokkal jobb viszonyok közt élő városi ember az osztottat! Ne maradjunk adósai, ha küzdelmünkbe, fáradságunkba kerül is megállni a versenyt az osztott iskolával. Dolgozzuk fel a tantervben előírtakat, emeljük az egyszerű nép értelmi erejét, tágítsuk ismeretkörét, s ápoljuk szi-
