Evangélikus Népiskola, 1900

1990 / 6-7. szám - Fiedler János: A túlterhelésről

hoz. Mit csinálunk a nyelvtani órában ? Osztályozzuk a szavakat és mondatokat, declinálunk, conjugálunk, mindenféle mondatok fabrikálá- sával kínlódunk, s az eredmény a ráfordított időhez képest semmi. Értelmes olvasásra, helyesírásra, az olvasottak megértése- és reprodukálására alig van időnk.

Miből áll a történet tanítása? Betanítjuk a királyok s hadvezérek neveit, beszélünk nagy háborúkról s hódításokról. Ehhez még hozzájönnek a nagy felfedezők, és az elmaradhatlan évszámok, — de hogy milyen átalakuláson ment át a magyar nemzet -a honfoglalás óta műveltség, foglalkozás, vallás, ruha, étkezés stb. tekintetében, hogy milyen volt az ország Mátyás király vagy Dobzse László alatt, — arról minél kevesebb szó esik.

A földrajzból begyakoroljuk a hegyeket és folyókat, városokat és tengereket stb. s ha nagyon modern alapon akarunk állani, még térképet is rajzoltatunk. így aztán megeshetik, hogy a hernádvölgyi nebuló hibátlanul elsorolja pl. Ázsia félszigeteit, és fogalma sincs róla, hogy miképpen élnek az emberek a szomszédos Gölniczvölgyben.

Hogy a tananyagot alaposan földolgozhassuk, rövidnek kellene lennie. Nem minden jó, a mi rövid, de a legszebb prédikátiót is megunjuk, ha sokáig tart. Hogy valaki a tanításnál rövid lehessen, teljesen uralkodnia kell az anyag és módszer fölött. És ez nem könnyű dolog, ez művészet ; csak külső jelenségekre lehet minden körülményt felölelő szabályokat alkotni. A gondolkozó lélek itt is megteremti magának a formát, de sohasem teremthet a forma lelket.

Nagy baj, hogy az 1868. évi t. ez. 34. és 54. § még ma is a legtöbb helyen nincs végrehajtva. A legtöbb iskolában ma is száz gyermek van összezsúfolva, s a szorgalmi idő sem tartható be. Igaz, hogy okt. elsején az iskolázás mindenütt kezdetét veszi, de azért megesett velem, hogy mire muzsafiaim összejöttek teljes számban, már sokszor szomorúan szállingózott a hó, és a mikor tavaszszal kikelt az első liba, újra pihenni tért a paedagogia. S daczára ennek még komolyan vitatkoznak a fölött: kell-e az osztatlan iskola számára külön tanterv ? Igen sok az okos ember, és tartok tőle, hogy a sok bába közt elvész a gyerek.

Az állami tanítók országos egyesülete f. é. ápril hó 9-én Budapesten tartott közgyűlésen a következő életrevaló határozatot hozta e tárgyban : „Egyúttal kimondja, hogy a közoktatás ügyi miniszter úr ő nagyméltósága előtt az ezer meg ezer akadálylyal küzdő osztatlan egy ta- nítós iskolák részére oly külön tanterv készítését hozza javaslatba, mely míg egyfelől magában foglalná mindazon ismereteket, a melyeket a népoktatási törvény általánosan kötelezőleg előír, és a melyre, mint minimális ismeretre minden honpolgárnak szüksége van ; más felől tekintetbe véve az ezen iskolák rendelkezésére álló korlátolt időt és erőt, csirájában fojtaná el a túlterkeltetést, s az ezzel karöltve járó hátrányokat, sőt veszedelmeket• stb.“