Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 5. szám - Vaday József: Javaslatok a földrajzi oktatás módszeréhez
137 meg a gyermekek előtt, hogy ez a Duna. Ha ők ezt a vonalat kicsinyben és nagyban, táblán és papiron mindig egyforma arányúnak látják s megnevezésül mindig ezt hallják; Duna: akkor ez a vonal éppenúgy agyukba fényképeződik, mint az i betű s e vonal képe azonnal telidézi a Duna fogalmát, amihez kötve van s ha véletlenül egyik fiú kabátja ilyen alakban szakad el; arra is rámondják, hogy olyan mint a Duna- Ez az eredmény egészen természetes munkája az emberi agy tevékenységének, tehát az ember belső képességeinek éppenúgy, mint az, hogy a gyermek egy év alatt az összes betűket képes lesz rajzolni s minde- nik tanító bizonyságom lehet rá, hogy ha a gyermekkel előbb és többször gyakorolnánk a nyomatott betűk utánzását; jobban megismerné ezeket mint az Írottakat. Ez igen természetes, mert a betű képének felmutatása és szemléltetése még csak fél munka éppenúgy, mint a rajzolás nélküli térképszemléltetés. Az értékes és maradandó munka ott kezdődik, ahol az alak az ujjak működése által lassankínt előállított kép által az agyba vetődik, mert amint a szem reczehártyáján előáll a rajz, — úgy képződik és állandósúl az meg az agyban is. Azt hiszem, hogy ha ezek után kijelentem, hogy maradandó térképismeretet csakis rajzoltató eljárással lehetséges szerezni; ezzel sem újat, sem meglepőt nem mondok, — de azt is hozzá kell tennem, hogy a rajzoltatás keresztülvitelében helytelennek látnám azokat követni, akik már kész vonalakon más szin, vagy vastagabb vonal húzatásával akarnak térképismeretet nyújtani. Ezt én a tanítás és tanúlás kigúnyolásának tartom. Rosszabb még annál is, mint mikor valaki az ablakon át utánrajzol, mert ott legalább arra ügyelnie kell, hogy a fölül levő papír meg ne csúszszék, míg itt kényelmesen, a már kész vonalon útazik, akárcsak gyorsvonaton haladna! Pár pillanat alatt körülhúzza vagy kipontozza a kész úton Magyarország határát, végigszalad a kész folyókon a nélkül, hogy a részletek agyában maradnának s nem is szerez állandó tudást az alakok ismeretéből soha. Egy negyedóra alatt készen van hazánk térképe, — de tudás ? — az nincs. Ez a munka játéknak is csekély értékű földrajzi ismeretnyújtás szempontjából. A térképrajzolás ott kezdődik, ahol az egyén önmagától indúl s utánozni készül egy előtte levő alakot. Itt az irónt az agy indítja és vezeti, nem pedig egy kész útvonal. Az agy munkája alatt két kép áll elő, egy a papiron és egy az agyban. Ha az agy e képeket többször előállította az eredeti után: végre képes lesz a minta mellőzésével, — az agyban megmaradt kép után is előállítani s minél többször előállítja az újjak közreműködésével; annál erősebb lesz az agybeli kép is. Ez a maradandó tudás. A térképtudáshoz tehát olyan munka által juttatom a növendéket, mint a minőt végez az a tanító, aki az irvaolvasást tanítja. Mint amilyen jól megképződik az agyban az i betű alakja, mikor a gyermek irónját e szavak kíséretében húzza; jobbra fel, benne félig le^ kereken jobbra fel; éppenolyan jól képződik meg az agyban egy folyó
