Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 4. szám - Sass István: Tisztelendő Balogh I. lelkész úr és a külső-somogyi tanító-egyesület
112 Ismerjük mindnyájan a magyar szólás módot, hogy nem egy ut vezet Rómába, de azt is tudjuk mind a 17en, hogy az, a melyen czikk iró úr indította el sorait, oda nem vezet soha. A mi Rómánk volna az egyház és tanügy felvirágoztatása mellett a lehető legjobb viszony a telkész és tanító között, p. o. olyan — most már merek másra mint magunkra hivatkozni, mert ismét sértés, vád, virág, koszorú stb. lesz belőle — mint van az én lelki atyám is köztem. Pedig ő is őrálló ám, s mondhatom olyan, a ki a törvénytől egy hajszálnyit sem enged, beszélhetnek ő neki helyi szokásról, a mi törvény, az törvény. De a hol azután a törvény nem intézkedik s ő az egyház érdekét fenyegetve nem látja, ott bizony nem okvetlenkedik. Nemcsak a tanító-egyletnek, de tagja és pedig munkás tagja a tanító-egylet választmányának és ha szükség kívánja, ott is érvényesíti magát mint őrálló, de azt soha nem tapasztaltuk hogy lealázónak tartaná magára nézve, hogy ezen gyűléseken nengő elnököl. Pedig méltóztatik tudni, ő is egyetemi minősítéssel bir, s hozzá nekünk, kikkel ott együtt tanácskozik, talán idejénél fogva egytől egyig apja lehetne. Igénytelen nézetem szerint ez a helyzet felel meg annak a felfogásnak, a melyet főtisztelendő és méltósá- gos Püspök úr — ne tessék újból megbotránkozni, hogy ismételten ő méltóságára hivatkozom, teszem azt tisztán azért, mert nála nagyobb tekintélyt nem ismerek — ezen szavakban fejezett ki : Nagy súlyt helyezek arra, hogy a lelkész és tanító urak a legjobb viszonyban éljenek egymással, s hogy a lelkészek valóban munkatársuknak tekintsék a tanítót stb. Ezen elvnek általános megvalósulása volna a mi Rómánk, de az, a ki azt megvalósulva akarja látni, az ne csak kívánja, hogy minél több kapocs kösse a tanítókat az egyházhoz, hanem igazgassa is ezen kapcsokat. Czikkem végére érve, mintegy pihenésül lapozgatok az éj csendjében az előttem fekvő „Evang Népiskoládban, s meg akad szemem Nt. Sántha Károly lelkész úr által irt sorokon. Látom magam előtt a nemes gondolkodású fennköit lelkű örállót, amint csendes nyugodt hangján hirdeti : „Tartsuk kölcsönös tiszteletben egymást jogait.“ A midőn látom, hogy egyházunk ezen oszlopos tagjának véleménye mint egyez meg az általunk tanítók által hirdetett elvvel, bizony valami jól eső melegség járja át lelkemet. Csak az a dolog tűnik fel előttem különösnek, hogy az őrállók hangja miért különbözik oly nagyon egymástól ? ! A tanító-egylet által elfogadott, s czikk iró úr által kifogásolt álláspont ez: Az elnök a rendes tagok sorából szabadon választandó. Ha ehhez méltóztatik szólni, örömmel fogadjuk, mert ez összeegyeztethető az elvvel: „Magad jogát védd, de másét ne háborgasd.“ De én kijelentem, hogy egyetlen, a személyemet illető támadásra, bármivel vádoljanak is, nem válaszolok. Súrd, Sass István tan. egyl. alelnök.
