Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 1. szám - Fiedler János: Humor az iskolában

15 cseségének tárházából, hogy bolyongásunk, tévelygésünk nemsokára véget érjen és a mitől ma még oly távol vagyunk; vezéreljen bennün­ket vissza az igaz hitnek, a tiszta erkölcsöknek boldogító paradi­csomába. Sass János Humor az iskolában. Ülj mellém a kandallóhoz, Föl van szítva melege .... A humor, mint Milton mondja, a szív szivárványa, és az ég mosolygó hajnalpirja, melyet Isten jó kedvében teremtett kiválasztottjai számára május elsején. A jó kedv a szív humusza, s mentőöv az élet tengerén. A vidám emberek nemcsak boldogok, de rendszerint derék, jóravaló emberek is szoktak lenni. És ez természetes; mert az igaz jókedv a szívjóság és kedélyesség gyermeke. Minden mogorva, pedáns ember kiállhatatlan. Azon tréfa után, melyet valaki rossz néven vesz, vagy melyen legnagyobbat nevet, sok­szor jobban megismerheted, emberedet, mint „inter pocula.“ És talán nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy a kik minden ok nélkül, sokszor csak különczködésből a világ fájdalomban szenvedőt játszszák, azok rendesen korlátoltabb fejüek is egyúttal, valamint az állatvilág­ban is a bagoly és szamár a legkomolyabb, mert leg'mtább. „Az öröm fűszere az életnek, mely jókedv alakjában tűnik fel. Öröm az a lélek számára, a mi a testnek az éleny, éltető eleme. Az öröm szellemi nap, mely jótékony meleget áraszt a kedélyre. Rózsákat ápol az arczon, szent tüzet a szívben, és derült eget a szemekben.“ (Zámolyi Varga M.) De az öröm, jókedv nem is ütközik semmiféle is­teni, vagy emberi törvénybe. »Örüljetek az örülőkkel !“ mondja a szentirás, és Krisztus maga is részt vett a kánai mennyegzőn. Ha rossz kedvem van, egész környezetemmel hadilábán állok, s bús rezignatióval szavalom Petőfivel ; „Annyit sem ér az élet, mint egy eltört fazék, mit a konyhából kidobtak, s melynek oldaláról vén koldús nyalja a rászáradt ételt.“ A leves sótalan; a fiaim roppant nevelet­lenek, mintha csak azért volnának a világon, hogy halomra döntsék egész nevelési rendszeremet. Ha ilyenkor temetés van, biztos vagyok felőle, hogy eső esik, s a stólát csak a másvilágon kapom meg, a hol minden valuta — s így az enyém is — végleg rendezve van. Ha ilyenkor orgonálnom kell, mérget veszek rá, hogy lent marad egy pedál. De a visszatérő humorral egész kis világom visszanyeri báját; madarat lehetne ilyenkor velem fogatni, még az esperességi jegyző­könyvet is szívesen másolom. Észre sem veszem, hogy Pali fiam az

Next

/
Oldalképek
Tartalom