Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 1. szám - Fiedler János: Humor az iskolában
15 cseségének tárházából, hogy bolyongásunk, tévelygésünk nemsokára véget érjen és a mitől ma még oly távol vagyunk; vezéreljen bennünket vissza az igaz hitnek, a tiszta erkölcsöknek boldogító paradicsomába. Sass János Humor az iskolában. Ülj mellém a kandallóhoz, Föl van szítva melege .... A humor, mint Milton mondja, a szív szivárványa, és az ég mosolygó hajnalpirja, melyet Isten jó kedvében teremtett kiválasztottjai számára május elsején. A jó kedv a szív humusza, s mentőöv az élet tengerén. A vidám emberek nemcsak boldogok, de rendszerint derék, jóravaló emberek is szoktak lenni. És ez természetes; mert az igaz jókedv a szívjóság és kedélyesség gyermeke. Minden mogorva, pedáns ember kiállhatatlan. Azon tréfa után, melyet valaki rossz néven vesz, vagy melyen legnagyobbat nevet, sokszor jobban megismerheted, emberedet, mint „inter pocula.“ És talán nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy a kik minden ok nélkül, sokszor csak különczködésből a világ fájdalomban szenvedőt játszszák, azok rendesen korlátoltabb fejüek is egyúttal, valamint az állatvilágban is a bagoly és szamár a legkomolyabb, mert leg'mtább. „Az öröm fűszere az életnek, mely jókedv alakjában tűnik fel. Öröm az a lélek számára, a mi a testnek az éleny, éltető eleme. Az öröm szellemi nap, mely jótékony meleget áraszt a kedélyre. Rózsákat ápol az arczon, szent tüzet a szívben, és derült eget a szemekben.“ (Zámolyi Varga M.) De az öröm, jókedv nem is ütközik semmiféle isteni, vagy emberi törvénybe. »Örüljetek az örülőkkel !“ mondja a szentirás, és Krisztus maga is részt vett a kánai mennyegzőn. Ha rossz kedvem van, egész környezetemmel hadilábán állok, s bús rezignatióval szavalom Petőfivel ; „Annyit sem ér az élet, mint egy eltört fazék, mit a konyhából kidobtak, s melynek oldaláról vén koldús nyalja a rászáradt ételt.“ A leves sótalan; a fiaim roppant neveletlenek, mintha csak azért volnának a világon, hogy halomra döntsék egész nevelési rendszeremet. Ha ilyenkor temetés van, biztos vagyok felőle, hogy eső esik, s a stólát csak a másvilágon kapom meg, a hol minden valuta — s így az enyém is — végleg rendezve van. Ha ilyenkor orgonálnom kell, mérget veszek rá, hogy lent marad egy pedál. De a visszatérő humorral egész kis világom visszanyeri báját; madarat lehetne ilyenkor velem fogatni, még az esperességi jegyzőkönyvet is szívesen másolom. Észre sem veszem, hogy Pali fiam az