Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 2. szám - A gyermek-psychologia köréből. Tidemann Detre megfigyelése a gyermek szellemi képességeinek fejlődéséről
47 álomnak tartják, csakhogy ők nem is tesznek különbséget a mechanikai és a lelki működés között s a lelki működésnek tulajdonítják mindazt, a mi a külső jelelek után Ítélve, kissé hasonlít, vagy a mihez hasonló cselekedet a felnőtteknél a lelki működésből származik. Szeptember 5-én, tehát születése után 43 napra már valami nyomát vettem észre a gyermeken annak, hogy a benyomások már világosabb érzéseket és érzelmeket hagynak hátra a lélekben. A gyógyszer egyikét-másikát már nem vette be oly szívesen, mint előbb, a beadásnak, hogy úgy szóljak, ellenszegült, ső' a szájába tett gyógyszert nem nyelte le, hanem inkább kieresztette. Ez azonban nem mindjárt az első alkalommal történt, hanem csak akkor, a midőn már ebből a gyógyszerből egynéhányszor bevett. Most tehát már a gyermek megkülönböztette a gyógyszer ízét rendes tápszere ízétől, tudta azt is, talán a szagból, vagy talán a beadás különös módjából: valami kellemetlen dolgot vagy pedig táplálékot nyujtanak-e neki. Azonban ez a megkülönböztetés még nagyon bizonytalan volt, mert később a gyógyszert ismét minden ellenszegülés nélkül vette be. Szemein és arczjáté- kán már észrevehető volt a fájdalom és az élvezés kifejezése; előbb a szemek még semmitmondók voltak, csupán csak a síráskor mozogtak. Előbb minden tárgyat egyenlőkép figyelt meg, most már hosszabb ideig figyelt a hozzá beszélők taglajtéseire ; a sírást is le lehetett csillapítani a hozzá való beszélgetéssel. Előbb csupán fájdalomtól gyötretve sírt, most már akkor is, a mikor kellemetlen volt neki, ha sokáig magára hagyták. Ez mind azt bizonyítja, hogy a gyermeknek már vannak képzetei, a hozzá hasonló emberi teremtményeket megkülönbözteti más tárgyaktól s nemcsak azt, hanem érzéki benyomá- sait is élesebben megkülönbözteti egymástól. Az első negyedévet közönségesen „ostoba fertály-esztendő“ -nek szokták mondani; ha ez alatt azt értik, hogy az ember érzetei- s kénpzeteinek nyomai csak ennek a kornak elmúltával mutatkoznak világosabban, akkor igazuk van, ha azonban azt értik, hogy ebben a korban még ezekből semmit se vehetünk észre ; akkor nincs igazuk. Ezt én szeptember 10-én még határozottabban s már új körülménynyel kapcsolatban is észrevettem. Ha a gyermek sírt s úgy fektették, mint mikor szopni szokott, vagy ha arczán gyengéd kezet ére- zett, akkor elhallgatott s kereste az emlőt. Itt már a képzettársítást láthatjuk: a test bizonyos helyzetének érzelme, vagy a puha kéz felújította a szopás és az emlő képzetét, tehát erről már volt határozott képzete, vagy más szóval a benyomásokról bizonyos jelek, nyomok tenumaradtak lelkében, a melyek adott érzéki okoknál fogva felújultak, s a belső lelkierő közreműködése folytán ismét képzetekké váltak; tehát már a különböző érzéki benyomásokat annyiban elkülönítette egymástól, hogy egymástól elkülönítve is képes volt elképzelni. Saját testéről s a távolságról azonban vagy nem volt semmi, vagy pedig nagyon is hiányos képzete. Hiányos volt e képzet, mert ha kezeit nem
