Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 2. szám - A gyermek-psychologia köréből. Tidemann Detre megfigyelése a gyermek szellemi képességeinek fejlődéséről
45 és módosulatoknak állandó sorát hozza létre, érzékeinket legjobban megragadja s a tisztán-pusztán érzéki embernek j legtöbb mulatságot okoz. Mielőtt az elmélkedés és a gondolkozás a csendesen levő, mozdulatlan tárgyakon is foglalkozást nem találnak ; mielőtt a mozdulatlan tárgyak bennünk benső, önműködő mozgást elő nem idéznek, az előtt a mozdulatlan tárgyakat nem igen figyeljük meg; természetes tehát, hogy a gyermeki lelket is első sorban különösen a mozgó tárgyak érdeklik. Itt, legalább nekem úgy tetszik, a gyermeki lélekben már az emberiség jellemvonása rejlik. Az állat csak arra ügyel, a mi természeti szükségleteinek kielégítésére szolgál, képtelen arra, hogy valami másban mulatságot találjon; de nem is láthatjuk ám azt se, hogy az állat valami olyant kisérne szemeivel, a mi nem testi szükölködésére vonatkozik. Az ember ellenben, mint értelemre rendeltetett lény, már kezdettől fogva igyekszik képzeteit testi szükségleteire való tekintet nélkül bővíteni s ott is foglalkozást talál, hol az érzéki vágyak nem ösztönözik. Ennek oka nem másban, mint a cselekvés és öntevékenység magasabb fokában rejlik, mely szünet nélkül foglalkozást keres s még akkor is munkás, a midőn már testi szükségleteit kielégítette. A gyermek nagyon szeretett szabadon lenni, nem szerette s tőle telhetőleg ellene szegült annak, a midőn be akarták pólyázni, de tagjainak mozgatásában szándékosságot nem lehetett észre venni, kivéve talán a fájdalom érzetét, mely önkéntelenül nyugtalanságra ingerelte. A test mozgása a legtöbbször a fájdalom enyhítője, mert a figyelmet erről a kellemetlen érzetről elvonja ; s csakugyan valahányszor valamely élénk fájdalmat érezünk, lestünk mechanismnsa maga is ellenállhatatlanul ösztönöz bennünket a mozgásra. Egyrészt ebből az okból, másrészt pedig azért, mert a mozgás foglalkozást, mulatságot okoz, a gyermekek igen szerelnek szabadon lenni s egyáltalán nem szeretik, ha bepólyázzák. A fájdalmon kivül vannak még egyéb okok is, a melyek miatt a test ösztönszerüleg mozog. Ilyen okok : a vérnek és a nedveknek bizonyos helyeken való torlódása, a nedveknek szabadabb keringése általában, bizonyos helyeken való sajátságos ingerek, olyanok mindezek, melyek homályos érzeteket s a mozgásra való önkéntelen törekvést keltenek. Két kérdés lép itt különösen előtérbe: A gyermeknek m ijn d e n mozgása önkéntelen lenne-e e korban? Felléphet-e már e korban a szándék és a szerzett ismeret? Nekem úgy tetszik, hogy egy körülmény a mellett tanúskodik, miszerint valami csekély tapasztalást s tanulást feltételezhetünk. Az édes anya még nem volt képes gyermekének a a természettől rendelt táplálékot nyújtani, mesterséges táplálásra éppen a fentebb említett okból nem akarták rászoktatni, ennélfogva a gyermeknek, mivel egészséges volt, éheznie kellett. Kellemetlen érzelme enyhítésére a saját- és mások ujját igyekezett szájába dugni, valahányszor csak ezt megkaphatta ; abból a czélból, hogy ezt szopja, csakhogy száját csak hosszas eredménytelen fáradság után volt képes megtalálni.
